Könnyen előfordulhat, hogy igazuk lesz azoknak, akik azt jósolták: a kétharmados többséggel kormányzó Szociálliberális Unió (USL) nem fogja megérni a 2016-os parlamenti választásokat. Jelen állás szerint ugyanis még az sem tűnik kizártnak, hogy már a jövőre esedékes európai parlamenti választások előtt végzetesen megromlik a viszony a szövetség két fő pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) között.
A koalíció kisebbik pártjának, a PNL-nek az elnöke, az USL közös államfőjelöltje, Crin Antonescu ugyanis elkezdte államfői kampányát a jövő év novembere-decembere környékén tartandó választásokra, és a jelek szerint már a jövő évi EP-választásokra is gyúr – amelyen a PSD és a PNL külön indul –, mert meglepő intenzitással kezdte koalíciós partnereit ütni, olvasható a Mensura Transylvanica legfrissebb elemzésében.
Az erdélyi politikaelemző központ szerint kampányának fő eleme az, hogy személy szerint ő mint államfőjelölt és pártja mint a jövő évi EP-választások egyik résztvevője az utcai tüntetések nyomán teljes mértékben ellenzi a verespataki ciános aranybánya-beruházást. Ezzel meglepte koalíciós partnerét, a PSD-elnök és miniszterelnök Victor Pontát, de a feketeleves még hátra volt: szeptember 10-én már egyenesen azzal vádolta meg a szociáldemokratákat, hogy tulajdonképpen támogatja a bányaprojektet. A kijelentés nyilatkozatcsörtét eredményezett, a PSD ugyanis nem hagyta magát, és jelezte: a bányanyitás jóváhagyásáról szóló törvénytervezetet a kormány minden tagja jóváhagyta, tehát a PNL-esek is.
Úgy látják, Antonescu meglepő taktikájának oka minden bizonnyal az, hogy szeretné saját és pártja imázsát annyira feljavítani, hogy a lehető legjobban szerepeljenek a jövő évi két választáson. „Ehhez azonban az szükséges, hogy némiképp eltávolodjon a PSD-től, amely amúgy is nagyobb súllyal vesz részt a kormányban.” Ráadásul Ponta tálcán kínálta neki ezt a lehetőséget, hiszen eddig minden témában ő szólalt meg a sajtóban, azt a látszatot keltve, mintha minden fontos ügyben az övé, és csakis az övé lenne az utolsó szó, ő az, aki a jelentős döntéseket meghozza – olvasható az elemzésben.