A ciprusi bankrendszer idei áprilisi összeomlása idején a nemzetközi sajtó sokat cikkezett arról, hogy Szlovénia lehet az euróválság következő áldozata. Az akkor nem sokkal korábban hivatalba lépő, Alenka Bratusek vezette kormány többek között a közszférát és állami tulajdonban lévő vállalatok privatizálását érintő strukturális reformokat helyezett kilátásba. Hogyan halad ez az akkor megkezdett folyamat? Milyen konkrét lépéseket tett ez ügyben Szlovénia?
– Fontos stratégiai lépéseket tettünk, amelyek első számú üzenete, hogy képesek vagyunk mi magunk megoldani ezeket a strukturális átalakításokat. Épp ezért minket nem lehet összehasonlítani Ciprussal. Rendkívül erős a szlovén export, ez pedig garanciát ad arra, hogy saját magunk tudjuk kezelni gazdasági helyzetünket. Nálunk a legnagyobb gondot az jelentette, hogy 2004 és 2008 között nagyon eladósodtak a vállalatok, a bankok pedig a külső tartozásaikat lényegesen csökkentették. Ennek az volt a következménye, hogy kevésbé tudták finanszírozni a gazdaságunkat. A jelenlegi programok azt célozzák, hogy ezeket az adósságokat házon belül tudjuk orvosolni. A költségvetésben újabb lehetőségeket kerestünk erre, például megemeltük az áfa mértékét, és csökkentettük a közkiadásokat. Komoly, a jövő évi költségvetést is érintő vita folyik arról, mennyire lehet még terhelni adókkal a lakosságot, illetve a vállalatokat. Módosítottuk az alkotmányt azzal a céllal, hogy ne lehessen népszavazással megakadályozni olyan törvényeket, amelyeknek költségvetési következményük van. Ezzel összhangban 2015-ig egyensúlyba hozzuk a költségvetést. Így visszanyerhetjük a pénzügyi intézetek bizalmát is.
– Szlovéniában nemcsak a politika, hanem az állampolgárok szintjén is egyfajta berzenkedés érezhető egy esetleges IMF-hitellel szemben. Az előbb elmondottak akkor azt jelentik, Ljubljana nem tervezi jövőbeni IMF-hitel-felvételt? Ha pedig mégis, akkor az milyen irányba terelhetné a gazdaságot?
– A téma nem jött szóba.
– A térségi együttműködésről szólva Szlovéniának milyen tervei vannak a Nyugat-Balkán uniós integrációjának tekintetében? Különösen a horvát csatlakozást követően, amelyre épp a 2011-es magyar uniós elnökség alatt tettek pontot.
– Szlovénia is sokat tett azért, hogy Horvátország beléphetett az Európai Unióba; ez kulcsfontosságú kérdés volt a Nyugat-Balkán helyzetének rendezése végett. Ezen túl Magyarországhoz hasonlóan támogatjuk a térség többi államának csatlakozását is, ez a folyamat nem állhat le. Fontos számunkra a szlovén–magyar– horvát együttműködés, ugyanis ezen a területen is közös politikát folytathatunk, közös álláspontokat alakíthatunk ki.
– Kicsit tágabban nézve a régiót, Ljubljana milyen, a közép-európai együttműködést érintő, például a visegrádi négyekkel vagy akár Magyarországgal közös programokban érdekelt?
– Szlovénia és Magyarország gazdasági kapcsolatai évek óta nagyon sikeresek. Itt elsősorban a koperi kikötő jelentőségét szeretném hangsúlyozni, ahol még óriási kihasználatlan kapacitások vannak. Ugyancsak fontos megemlíteni a vasúti hálózat korszerűsítését. Célunk tehát a gazdasági kapcsolat további szélesítése, amely érinti természetesen a visegrádi négyek országait. Fontos az is, hogy ezzel erősödik a térség érdekérvényesítő ereje az Európai Unión belül. Idetartoznak még a régióban élő kisebbségek együttműködési lehetőségei, hogy őket is minél jobban be tudjuk vonni ezekbe a folyamatokba. Szintén fontos az EU Duna-stratégiája, az ebben rejlő, a régió fejlődését segítő lehetőségek.
Balogh Roland
A teljes cikket a csütörtöki Magyar Nemzetben olvashatja.
