Megtörtént, amire több mint két hete várt a világ, de különösen az azóta otthon ülő szövetségi alkalmazottak: először a szenátus, majd a képviselőház is megszavazta a kormányzat újraindítását és finanszírozását előíró törvényt, amit Barack Obama gyorsan aláírt – csütörtök reggel így már elindulhattak a munkába a tétlen állami alkalmazottak. Az egyezség következtében a kormányzat január közepéig elegendő pénzhez jutott, és az adósságplafon is megemelkedett – tehát a demokraták és az elnök kívánságai teljesültek, a republikánusok pedig nem tudták elérni céljukat, az Obamacare néven ismert egészségügyi törvény eltörlését, elhalasztását vagy legalább egyes elemeinek likvidálását.
Egyetlen aprócska módosítás történt: a kormánynak ezentúl biztosítania kell, hogy a támogatásra pályázók nem hamisítják meg adataikat és jutnak így jogtalan biztosítási pénzekhez. Ezért nem érte meg a kéthetes, gazdaságilag káros és az ország hírnevét világszinten megtépázó leállás – vélik szinte egyöntetűen az amerikai politikusok és lapok.
Maga Obama békülékeny hangot ütött meg: az elnök arról beszélt, itt most nem érdemes győztesekről beszélni, mert az elmúlt néhány hét mindenkinek óriási károkat okozott. Azt ugyanakkor leszögezte: ez így nem mehet tovább. „Nem csoda, hogy az amerikaiaknak elegük van a kongresszusból. Itt az ideje, hogy máshogy csináljuk a dolgokat: először is vissza kell utasítanunk azokat a szélsőségeket, melyek ezt a leállást is okozták” – fogalmazott az elnök. A „szélsőségeseket” – azaz a republikánus párt Tea Party-féle vonulatát, mely nem hajlandó lemondani a 2008-as egészségügyi reform teljes megtorpedózásáról – egyre kevesebben kedvelik saját pártjukon belül is. „A peremvidékeken tartózkodó elemek nem hajlandók belátni, mi a valóság: előbb-utóbb tárgyalnunk kell a másik oldallal” – fogalmazott például Aaron Schock illinois-i konzervatív képviselő.
„Túl messzire mentünk, túljátszottuk a lapjainkat. Ha reális célokat tűztünk volna ki, komoly esélyünk lett volna rá, hogy el is érünk valamit. De ezt most alaposan elbaltáztuk” – értékelte a helyzetet Lindsay Graham szenátor. A konzervatív lázadás vezetői persze merőben másként látják. „A képviselőház bátran kiállt az amerikai emberek érdekeiért, de a szenátusbeli párttársaik nem támogatták őket” – magyarázta a kudarcot Ted Cruz szenátor, a Tea Partyhoz köthető konzervatívok egyik vezéregyénisége.
A helyzet azonban az, hogy a képviselőház valószínűleg nem tehetett mást, hiszen John Boehner házelnök nem vállalhatta fel, hogy történelme során először miatta szegi meg fizetési kötelezettségeit az USA. Különösen, hogy a konzervatívok intellektuális hátországa is kihátrált mögüle. „A republikánusok egyszerűen nem gondolták végig ezt a dolgot. Megvalósíthatatlan céljukat, az Obamacare eltörlését politikailag fenntarthatatlan módon akarták elérni: a kormányzat leállításával. Reméljük, legközelebb okosabban választanak harcmodort” – írta a The Wall Street Journal. A pénzügyi lap arról is beszámolt, a republikánusok régi szövetségeseinek számító vállalati csoportok is megorroltak a káros gazdasági következményekkel mit sem törődő pártra.
Grover Norquist, a konzervatívok szürke eminenciása pedig egyenesen bocsánatkérésre szólította fel a leállást okozó képviselőket és szenátorokat. „Kárt okoztak a mozgalomnak, az ország gazdaságának és a republikánus pártnak is” – nyilatkozta a jobboldal egyik legbefolyásosabb pártonkívülije. Ezek után nem nehéz elképzelni, mit szólnak a szerdai megegyezéshez a balra húzó sajtótermékek. A The New York Times republikánus „összeomlásról” és „kapitulációról” ír, a The Washington Post vezércikke pedig örömmel nyugtázza, hogy végre helyre tették a „dühöngő kisgyerekhez” hasonlóan viselkedő konzervatívokat.
Kapitulációnak tartja a történteket a National Review is, ám ez a konzervatív lap inkább Cruz felfogásával ért egyet. Michael Walsh publicista szerint a harcot nem kellett volna feladni, hiszen a párbeszéd nem mindig jó dolog: a konzervatívoknak ki kell tartaniuk az igazság mellett, akkor is, ha az esetleg népszerűtlenné válik. „Valóban, az igazi jobboldal nem nyert semmit, azért, mert saját párttársaik – köztük saját házelnökük – elárulták őket. Sikeresen elérték, hogy a média nem az Obamacare néven ismert csődtömegről beszél, hanem arról, milyen tehetetlenek a republikánusok. A helyzetet meg kell oldani: vagy meg kell nyerni a párton belüli polgárháborút, vagy új szervezetet kell alakítani” – írja le a helyzetet Walsh.
(The New York Times, nytimes.com, The Washington Post, washingtonpost.com, The Wall Street Journal, wsj.com, National Review, nationalreview.com, CNN, cnn.com)
