Élénkülő kapcsolatok Törökországgal

A török köztársasági elnök szerint a gazdasági válság ellenére biztosított országa fejlődése a jövőben is. Exkluzív interjú.

– Minden magyar kisfiú a törökök ellen vívott harcok bűvöletében nő fel, és végvári vitéz akar lenni. Ez az érzés később átalakul egy erős szimpátiává a nagy ellenféllel szemben, majd később meglátja, amint a török szurkolók egy olyan transzparenssel várják a magyarokat az isztambuli stadionban, amelyen az áll: Mindannyian Attila unokái vagyunk. Ön miként tudja megfogalmazni ezt a kapcsolatot török szemszögből?
– Akik foglalkoznak a történelemmel, azok tudnak arról az erős kötelékről, amely a két országot, a két nemzetet összeköti. Ennek a szoros kapocsnak köszönhető, hogy ilyen szimpátiával fordulunk egymás felé. Én személyesen nagyon boldog vagyok, hogy ez a kötelék létezik. A törökök szemében Magyarország különleges helyet foglal el, és én is mindent megteszek, hogy a magyarok és a törökök kapcsolatát erősítsem. Ezt a különleges baráti viszonyt tökéletesen lehet érezni a magas rangú látogatások idején, például amikor az önök köztársasági elnöke látogatott Törökországba 2011-ben, vagy említhetem a miniszterelnöki látogatást nemrégiben. Amikor én járok Budapesten, ugyancsak érzem a szeretetet és a barátságot. Számomra Budapest a világ legszebb városa, elámulok azon, ahogy a Duna áthömpölyög a városon. Megjegyezném, hogy még most, ebben a szobában is számos hasonlóságot fedezhetünk fel a törökök és a magyarok között, például az ön nevét. A Levent egy nagyon gyakori név Törökországban az Attilához hasonlóan.

– Magyarország 2010-től kezdve indította el a globális nyitásként elnevezett folyamatot, amelynek keretében a tőlünk távolabb eső országokkal erősítjük meg a kapcsolatainkat. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök budapesti látogatásakor a két kormányfő az évi ötmilliárd dolláros kereskedelmi forgalom elérését jelölte ki célként 2015-re. Reálisnak tartja ezt?
– Jelenleg évente kétmilliárd dolláros forgalmat bonyolít le a két ország egymással, de a kijelölt ötmilliárdot nem tartom álmodozásnak, az reális cél, ha figyelembe vesszük a két ország lehetőségeit, a dinamikus fejlődést és termelési kapacitását. Magyarországra nagy delegációval utazom, üzletemberek és befektetők lesznek velem a repülőgépen, akikkel részt fogunk venni egy üzleti fórumon is, amelyet megtisztel jelenlétével Orbán Viktor miniszterelnök is. Mi is arra buzdítjuk az üzleti élet képviselőit, hogy keressék meg a lehetséges kapcsolatokat a magyar partnerekkel. Számos hasonlóság van a gazdaságaink között, mindkét ország főként félkész termékeket importál, hogy otthon állítsa elő az ipara számára szükséges eszközöket. Ha még jobban feltárjuk a két gazdaság szükségleteit, további lehetőségek nyílnak majd meg a gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok előtt.

– A kétezres évek közepétől kezdve Törökországot a nyugati elemzők amolyan közel-keleti erőközpontnak tekintették, dinamikus gazdasággal. Napjainkban megváltozott a sajtó véleménye, lassuló fejlődésről, problémákról írnak. Melyik Törökország igazi arca?
– Ha a számokat nézzük, Törökország Európa hatodik legnagyobb gazdasága. Nemzeti összterméke 850 milliárd dollár, az elmúlt évtizedben 6,5 százalékos növekedést ért el. Ne feledjük el, hogy az elmúlt években Európában és az egész világon súlyos gazdasági válság volt, s miközben a krízis még nem múlt el, Törökországban még mindig 4,5 százalékkal nőtt a gazdaság 2013-ban. Ezzel pedig kimagaslik az európai gazdaságok közül. Ha a gazdaság különböző számait nézzük, azt láthatjuk, hogy makroökonómiai szempontból a török gazdaság nagyon jól teljesít, emellett Törökországban működik Európa egyik legerősebb és legdinamikusabb bankszektora. Az elmúlt négy évben közel annyi munkahely jött létre Törökországban, mint Európa egyéb államaiban együttvéve. Az export teljesítménye növekszik, a költségvetési hiány 1,5 százalékos, igen alacsony, és összességében ezek a számok azt mutatják, hogy a fejlődés biztosítva van a jövőben is.

– Törökország stratégiai fekvése és politikai kapcsolatai lehetőséget nyújtanak arra, hogy Európát rajta keresztül érje el az azerbajdzsáni vagy az iráni gáz. A Nabucco gázvezeték bukását követően, a politikai problémákat is figyelembe véve terveznek-e ilyet?
– Jelenleg Törökország olyan helyzetben van, hogy stabilizálni tudja Európa energiaszükségletét azzal, hogy alternatív szállítási útvonalat jelent, hiszen rajtunk keresztül elérhető a Kaukázus, a Kaszpi-tenger medencéje, az egész Közel-Kelet, Irán, Irak, s a jövőben talán Izrael és Ciprus is bekapcsolódhat a hálózatba. Az Iránnal kapcsolatos politikai viták egyelőre nem oldódtak meg, de ha egyszer ez megtörténik, a perzsa állam által nyújtott források elegendőnek bizonyulhatnak Európa számára, ezt pedig Törökországon keresztül tudják igénybe venni. Az azeri gázt és olajat már most is Törökország juttatja el az európai országokba.

– A szállodai szobámban egy magazin az erbili kirándulást hirdeti. Az észak-iraki kurd regionális kormány központjában járva szinte Törökországban érezhetjük magunkat, annyi török cég logója látható mindenütt, s az is ismert, hogy Törökország a kurd kormánytól közvetlenül vásárol olajat Bagdad határozott tiltakozása ellenére. Mit hoz a jövő ezen a téren?
– Irak Törökország közeli barátja, az egész ország közel áll hozzánk. A határhoz közel eső kurd területeken természetesen látványosabb lehet a török cégek befolyása, hiszen a kulturális hatás megkérdőjelezhetetlen, a türkmének miatt a török nyelvet is beszélik. 1974-ben építettek egy olajvezetéket Kirkuktól Törökországig, amely ma is működik. A fő problémát az iraki szénhidrogéntörvény megalkotása és elfogadása jelenti. A kérdés, hogy az ottani olaj kit illet, a kurdokat vagy Bagdadot, ez alapján dőlhetne el. Az, hogy végül milyen eredmény születik, az irakiak feladata eldönteni. Mi továbbra is az iraki alkotmányt tekintjük irányadó jogi útmutatónak.

– Iraktól nyugatra, Szíriában hazája egyértelműen a lázadókat támogató politikát folytatott, de mintha az utóbbi hónapokban jóval kevésbé volna harsány az Aszad-kormány leváltását illetően. Valóban változott a hangnem?
– Szeretném leszögezni, hogy Szíria és Törökország között politikai szempontból nincs probléma, az érdekeink nem állnak ellentétben egymással. A szíriai probléma ott kezdődött, hogy a lakosság több szabadságot és több jogot követelt, erre válaszul emberi tragédiák és súlyos jogsértések következtek. Ez ma is folytatódik, a helyzet egyre súlyosabbá válik, egyre több ember kényszerül otthona elhagyására vagy veszti életét a harcokban. 750 ezer ember halt meg eddig, s mintegy 250 ezren élnek törökországi menekülttáborokban. Mi mindig azt akartuk, hogy a konfliktust sikerüljön megoldani, mégpedig tárgyalásos úton, és ezért is támogattuk a genfi megbeszéléseket. Továbbra is úgy véljük, hogy egy átmeneti kormány felállítása, amely bírja a lakosság támogatását, és felkészíti az országot a választásokra, jó megoldás lenne.

– De Isztambulban gyűltek össze az ellenzékiek, és azt is mondta Törökország, hogy nem lehet elképzelni a jövő Szíriáját Bassár el-Aszad elnökletével. Változott az álláspontjuk?
– Nem a mi dolgunk eldönteni Szíria jövőjét, hanem a szíriai népnek, s az ő döntésükbe mi nem szólhatunk bele, azt el kell fogadnunk. Ha arra a rezsimre gondolunk, amely annyi kárt okozott, és annyi haláért felelős a saját lakossága körében, s feje tetejére állította az egész országot, nem hiszem, hogy ez a kormányzat képes volna fenntartani saját pozícióját. Ennek ellenére hangsúlyozom, hogy a szíriaiaknak kell eldönteniük, mit akarnak. Azt szeretnénk, ha a szíriai ellenzék az ország legitim ellenzéke legyen, ezt az álláspontot képviseli az Egyesült Államok, Európa és a szabad világ egyaránt. Az ellenzékiek isztambuli találkozója csupán azért történt, mert Törökország a szomszédjukban van, ezek a szervezetek Párizsban és Londonban is találkoztak.

– Törökországról az arab tavaszként ismert eseménysorozat idején nyugati és arab elemzők is amolyan példaképként beszéltek. Van-e ilyen vonulata a török külpolitikának?
– Határozottan leszögeztük többször, hogy Törökországnak nincs semmiféle szándéka más országokat tanítani, példaképként állni előttük vagy vezetni őket. Mi csak saját magunk akarunk fejlődni, s ha ez sikerül, akkor más országok esetleg azt fogják kérdezni maguktól: ha Törökország meg tudta csinálni, vajon mi miért ne tudnánk ugyanígy megvalósítani? Más szóval Törökország inspirálhat más államokat, ahogy fejlődik, de semmiképp nem nevezhető modellnek. Törökországot mozlim lakossága miatt érthetően érdeklődéssel figyelik a mozlim országok, az arab közösség.

– Miként lett Törökország Európa beteg emberéből sikeres ország?
– Elsősorban a politikai stabilitásnak köszönhetjük az eredményeket. A 2002-től kezdődő időszakban a kormánynak elegendő felhatalmazása volt ahhoz, hogy mélyreható változásokat hajtson végre a gazdaság, a jogszabályok és a politikai élet területén. Ezek a reformok segítették az országot. Az Európai Unióval is ebben az időszakban tudtuk folytatni a csatlakozási tárgyalásokat, amely elismerése annak a munkának, amelyet mi mutattunk fel. Természetesen a reformfolyamat nem fog megállni.

– Önök 1987-ben kezdték el a tárgyalásokat az EU-val. Azóta rengeteget változott az unió és Törökország is. Ki miben változott?
– Az Európai Unió a szóban forgó időszakban több strukturális változáson ment keresztül, három bővítés is történt, 28-ra emelkedett a tagok száma, a keleti blokk összeomlott, és a korábbi Varsói Szerződéshez tartozó országok a NATO tagjaivá váltak. Létrejött az eurózóna, amely nagy nemzetközi hatással járt. Természetesen ez idő alatt Törökországban is nagy változások zajlottak le.

– Nemrég Németországban tárgyalt a török kormányfő, ahol a parlamenti képviselők 80 százaléka a kormánypártok valamelyikének tagja. Önöknél is magas a kormánypárt mandátumainak száma. Ez lenne a mélyreható reformok záloga?
– Egy erős felhatalmazással bíró kormány nem feltétlenül fog jó eredményeket elérni csak azért, mert sok képviselője van. A kabinetnek mindenekelőtt megfelelő politikai intézkedései legyenek, és tiszta jövőképpel rendelkezzen. Ezeket kell összehangolni és végrehajtani, mégpedig a realitáshoz igazodva. Csak ezt követi a lehetőség, hogy a nagy többségre támaszkodhat a kormány. A hatalom magában nem fog jó eredményeket produkálni, sőt egyes esetekben a nagy felhatalmazás hibákhoz vezet, amelyek rontanak a helyzeten. Ettől függetlenül az erős felhatalmazás nagy eredményekhez vezethet, ez tény. Mielőtt Törökországban a Jog és Igazságosság Pártja vette át a hatalmat, szinte lehetetlen volt igazi döntéseket hozni a koalíciós kényszer, a politikai stabilitás hiánya és az állandó belső feszültség miatt. Szükség van erős felhatalmazású kormányokra, amelyek megfelelő politikai intézkedésekkel nagy eredményeket tudnak elérni. Úgy vélem, hogy részben a gyenge kormányok is vádolhatók az európai gazdasági válság elharapódzásával.