Mint megjegyzi, a helyzet egyre kényszerítőbben veti fel az Oroszország és a Nyugat közötti reális párbeszéd szükségességét. Markedonov szerint nincs azonban értelme továbbra is a „megtanítjuk önöket a demokráciára” típusú beszélgetéseknek, ehelyett a realizmus talaján kell maradni, kioktatás helyett inkább az érdekekből kell kiindulni.
A kettős mércét kifogásolja a Kremllel is dolgozó moszkvai tanácsadó cég vezetője, Alekszej Muhin, emlékeztetve a most háborgókat, hogy Pandora szelencéjét Koszovóban nyitották ki, a mostani helyzetet pedig a Majdan hullámán hatalomba kerültek agresszív nacionalizmusa idézte elő, lépéskényszerbe hozva a Krímet és Moszkvát egyaránt.
Sok orosz véleményét fogalmazza meg Oleg Bondarenko, aki szerint a szemünk előtt formálódik az új nemzeti eszme, amely az orosz földek összegyűjtésében ölt testet. A politológus úgy véli, Oroszországnak nem szabad a saját belső problémáiba temetkezni, s globális hatalomként szuverén véleményt kell nyilvánítania a világ minden fontos kérdése kapcsán. Az elemző lelkesülten konstatálja, hogy 1946, Tuva és Kárpátalja csatlakozása után először bővül az orosz tér. Úgy fogalmaz, két évtized megaláztatásai után eljött az igazság pillanata.
Bondarenko szerint a Krím csak a kezdet, s ha itt sikerült érvényesíteni az oroszok akaratát, akkor sikerülhet Odeszában, Doneckben és Luhanszkban is. Mint rámutat, a mostanihoz hasonló népszavazásokra kerül sor idén az Európai Unión belül is, s az úgynevezett civilizált világnak nehéz lesz megmagyaráznia, hogy miért nem nyilváníthatják ki szabadon az akaratukat a krímiek, mikor megtehetik a skótok vagy a katalánok.
