A hatalmi eliten belüli generációváltással és a Kim Dzsong Un fiatal diktátor által végzett politikai tisztogatásokkal kapcsolatos találgatások ellenére nem hoztak jelentős változást a phenjani hatalmi eliten belüli erőviszonyokban a hétvégi parlamenti választások a törvényhozás új tagjainak kedden közölt listája alapján.
A Yonhap dél-koreai hírügynökség szerint az elitváltás elmaradása azt jelentheti, hogy Kim elég erősnek érzi hatalmát, és már nem tart a régi elit tagjaitól.
Az új Legfelsőbb Népi Gyűlés 687 tagja között van a hatalmi elit több olyan tagja is, akikről korábban megfigyelők azt gondolták, hogy kegyvesztetté váltak, vagy egyenesen kivégezték őket. Közéjük tartozik Cso Rjong He, a hadsereg politikai részlegének igazgatója, valamint a tavaly decemberben Kim által kivégeztetett, haláláig a rezsim második legerősebb emberének számító Dzsang Szong Tek több bizalmasa. Bekerült a parlamentbe Dzsang felesége, Kim Kjong Huj is, aki egyben Kim Dzsong Un nagynénje.
Nincs ugyanakkor a képviselők között Kim húga, a vélhetően 26 éves Kim Jo Dzsong. Az ő szerepével kapcsolatban találgatásokat szült, hogy vasárnap bátyja társaságában jelent meg a voksoláson, és a média az állampárt magas rangú tisztviselőjeként hivatkozott rá.
Habár Kim Dzsong Un több fiatalabb bizalmasa első alkalommal került be a parlamentbe, a képviselők listája alapján megfigyelők szerint nem történt jelentős változás a hatalmi eliten belüli erőviszonyokban. Ez azt jelzi, hogy mind politikai, mind gazdasági téren valószínűtlen az irányváltás Észak-Korea részéről.
A Legfelsőbb Népi Gyűlés elvben a legfőbb észak-koreai politikai szerv, de a gyakorlatban hatásköre csupán a Kim körüli politikai és katonai elit döntéseinek jóváhagyására korlátozódik. Ennek ellenére a parlament összetétele szakértők szerint jól tükrözi a hatalmi eliten belüli erőviszonyokat, ezért az ötévente megrendezett választások fontos betekintést nyújtanak a rezsim vezetésén belüli folyamatokba.
Az észak-koreai hatóságok egyébként azt is közölték kedden, hogy a választáson 99,7 százalékos volt a részvételi arány, és minden egyes jelölt a szavazatok 100 százalékát kapta körzetében. Ez annak fényében nem igazán meglepő, hogy a választáson való részvétel kötelező volt, és minden körzetben csak egyetlen jelöltre lehetett szavazni.
