Ferenc pápa és az őt kísérő bíborosok a nagyböjt időszakában viselt lila színű miseruhában mentek az Aventinus-domb utcáin a két ókeresztény bazilika között. A Santa Sabina-bazilikában Ferenc pápa misét mutatott be és elvégezte a hamuszentelés és hamvazás szertartását. Az egyházfő homlokát Jozef Tomko szlovák bíboros hamvazta meg, akinek a Santa Sabina a római címtemploma. Ferenc pápa többek között két bencés és két domonkos rendi szerzetest, egy szerzetesnőt és két világi hívőt hamvazott meg.
Homíliájában az egyházfő kijelentette, a nagyböjt az emberi szív megtérésének ideje. „Ha valami nem jól megy a társadalomban és az egyházban, váltásra van szükség ( ) lépjünk túl a mindennapok rutinján, és kezdjünk meg egy új utat úgy, hogy kinyitjuk szemünket, fülünket, de főleg a szívünket, hogy túl tudjunk lépni saját kertünkön” – fogalmazott Ferenc pápa. Arra kérte a hívőket, a következő negyven napban az imát, a böjtölést és az alamizsnát gyakorolják. Ferenc pápa hozzátette, a böjt ne „látszólagos” legyen, alamizsnát pedig úgy adjunk, hogy semmit nem várunk érte cserébe, ami „nem könnyű a mai adok-veszek világban”.
Az egyházfő kijelentette, a mai „mesterséges” világot a cselekvés és a haszon kultúrája uralja, mely kizárja magából Istent. Az élet értékét nem a siker adja, nem az számít, hogy kívülről mi látszik, hanem az, ami bennünk van – hangoztatta Ferenc pápa. A többnyire szabadon mondott beszédében az egyházfő megjegyezte, látja, hogy egyesek mennyire küzdenek egy szűk területen a hatalomért, és miközben istent játszanak, észre sem veszik, hogy ők nem istenek, hanem egyszerű teremtmények.
Ferenc pápa szokása szerint az általa Rómában használt Ford Focus típusú autóval ment át a Vatikánból a Tevere folyó túloldalán levő Aventinus-dombra.
