Hosszú idő után újra a 2006 óta kormányzó Kanadai Konzervatív Párt (CPC) vette át a vezetést az áprilisban készült legfrissebb felmérés alapján – derült ki az Angus Reid (ARG) közvélemény-kutató intézet által közölt elemzésből. A konzervatívok mind a teljes népesség, mind a biztos szavazók körében az élre álltak, miközben márciusban még a Kanadai Liberális Párt (LP) vezetett mind a két kategóriában. A Stephen Harper miniszterelnök által irányított alakulat a teljes népességben 32 százalékon áll, és így két százalékkal előzi a liberálisokat, míg a biztos szavazók körében 34 százalékponton vannak, ami öt százalékpontos előnyt jelent a legfőbb riválissal szemben.
A legutóbbi, 2011-es parlamenti választáson a szavazatok 30,63 százalékával a második helyen végzett szociálliberális Új Demokrata Párt (NPD) a teljes népességben 26, míg a biztos szavazók körében 27 százalékon áll a kutatás szerint. Az NDP egyébként továbbra is a legnépszerűbb politikai erőnek számít a 18–34 éves korosztályban, ahol a szavazatok 39 százalékára számíthatna, ha most rendeznék a voksolást. Ezzel pont ellentétes képet mutat a konzervatívok korfája, akik az 55 évnél idősebb népesség körében élveznek 39 százalékos támogatottságot, míg az NDP az ő körükben csupán 21 százalékon áll.
A 2011-ben abszolút többséget szerző konzervatívok 2013 áprilisában szorultak a második helyre a három évvel ezelőtt csupán 18,91 százalékot szerző liberálisok mögött, és egészen mostanáig úgy tűnt, hogy az LP lesz a 2015-ös parlamenti választások legnagyobb esélyese. A legújabb felmérés alapján csak annyit lehet látni, hogy a pártok erősorrendjében százalékokban kifejezve minimális változás történt, mivel az egyéni körzetes rendszer miatt nem iránymutató, hogy éppen melyik párt hány százalékon áll. A legnagyobb kérdés, minek köszönhető a kormánypártok előretörése?
2013 júliusában még a Harper-kormány átalakításáról szóltak hírek, amelyre a fiatalítás és a következő választásokra való felkészülés jegyében került sor. A kiemelt fontossággal bíró tárcák élén nem történt lényeges változás. A kabinet átalakítása kapcsán akkor sokan annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez egy esély lehet arra, hogy visszanyerjék a választók megtépázott bizalmát, így az tulajdonképpen előkészület volt a 2015-ös választásokra.
Úgy tűnik a miniszterelnök számítása bevált, mivel pártja egyelőre úgy tűnik újra versenyben van a 2015-ös győzelemért, amit nagyrészt az egyre kedvezőbb gazdasági adatoknak is köszönhet. 2011-ben még három százalékkal bővült a gazdaság, de ez 2013 elejére egy százalékra csökkent, majd a tavalyi negyedik negyedévre sikerült újra 2,66 százalékra felpörgetni a bővülés ütemét. A kormány népszerűségét minden bizonnyal az is segítette, hogy a 2011-es 7,4 százalékos munkanélküliségi ráta mostanra 6,8 százalékra csökkent.
A gazdasági adatok közül azonban több is kedvezőtlen, amelyek közül a folyó fizetési mérleg hiánya tűnik elsőre ijesztőnek, mivel az 2013-ban a GDP 3,2 százalékát érte el. Az államadósság mérete sem kicsi, mivel az 2012-ben elérte a GDP 85 százalékát, ráadásul évek óta ezen a szinten mozog a ráta. Amiben a konzervatív kormány sikereket tudott felmutatni az a deficitcsökkentés, amelyet a 2010-es 3,6 százalékról 1 százalékra sikerült csökkenteni 2013-ra.
Az ARG egyébként felmérte a pártvezetők népszerűségét is felmérte, amiben Harper már egyáltalán nem áll olyan jól. A miniszterelnök munkájával csupán 38 százalék elégedett, míg 55 százalék szerint nem végzi jól a dolgát. Justin Trudeau, a jelenlegi legerősebb ellenzéki párt, a liberálisok vezetőjével a megkérdezettek 45 százaléka elégedett, azonban 44 százalék szerint nem ő megfelelő ember a párt élére. A legkedvezőbb helyzetben Thomas Mulcair, az NDP vezetője van, akivel 46 százalék elégedett, és 35 százalék elégedetlen.
A mostani adatok fényében természetesen nehéz tippelni a jövő évi parlamenti választások eredményére, de a konzervatívok helyzetét nagyban megkönnyíti, hogy egy megosztott ellenzékkel néz szembe, és a gazdasági adatok többsége is egyre kedvezőbb képet mutat. Ami a párt esélyei ellen hat, hogy 2006 óta folyamatosan kormányon vannak, így a választók többsége mindenképpen változást szeretne majd 2015-ben, de ehhez egy olyan ellenzéki vezetőre lenne szükség, aki képes egyesíteni maga mögött a liberálisok és az NPD voksolóinak jelentős részét. Erre az egyéni kerületi rendszer miatt is szükség lenne, mivel a győztes mindent visz elve egyelőre Harper malmára hajthatja a vizet az észak-amerikai országban.
