Közben a szeretetszolgálat helyi és magyar munkatársai bemutatót tartanak a nyomoregyed lakóinak: vedreket fúrnak ki, kerámiaszűrős betéteket erősítenek hozzájuk, így családi víztisztító-berendezéseket kapnak a rászorulók, akiknek eddig nem jutott tiszta ivóvíz.
„Eddig százötven ilyen szűrőberendezést osztottunk ki” – mondja Szilágyi Béla alelnök, aki arról is beszámolt, hogy decemberben amerikai baptistákkal közösen több hétig üzemeltettek a városban egy ipari szűrőberendezést is, amivel napi több köbméternyi tiszta vizet tudtak kiosztani a lakosságnak. Nem akarják kihagyni az ajándékozásból a többi gyereket sem: kettős sorba rendezik őket, és mindenki kap egy csokoládét.
Amikor kimegyünk a területről, akkor látom meg a kormány által kitett feliratot: No Build Zone, vagyis építésre nem használható terület. A tenger ugyanis túl közel van, így bármikor jöhet újabb hullám – kicsit arrébb még ott van az Eva Jocelyn nevű tengerjáró hajó, melyet jó kétszáz méternyire bedobott a partra a hullám. A tiltás ellenére a bádogváros pillanatok alatt újjáépült – valahol lakni kell.
