A Republikánus Párt 2010-ben hódította el a képviselőházat a demokratáktól. Az előrejelzések nem zárják ki, hogy a novemberben megtartandó „félidős” kongresszusi választások eredményeképpen a ma még demokrata többségű szenátus is hasonló sorsra jusson. Ebben az esetben Barack Obamának az elnöksége utolsó két évét politikai értelemben szinte tehetetlenül, az amerikai politikai zsargon szerint „béna kacsa” állapotban kellene letöltenie.
A demokraták a lehetséges választók körében 45-44 százalék arányban vezetnek, a biztos szavazók körében viszont 44-49 százalékos arányban vesztésre állnak. A pártok hivatalos támogatói táborához nem tartozó, független szavazók között a republikánusok 23 százalékponttal, 55-32 százalék arányban vezetnek.
A válaszadók 53 százaléka gondolta helyesnek, hogy Obama a republikánusok szigorú ellenőrzése alá kerüljön, és csak 39 százalék vélekedett úgy, hogy a szövetségi kongresszus mindkét házának a demokraták kezén kellene lenni az elnök programjának elősegítése érdekében. Ezek nagyjából megfelelnek a 2010-ben mért értékeknek, vagyis az amerikai választókat nem győzte meg a kormány érvelése, miszerint véget kellene vetni a washingtoni politikai patthelyzetnek, amely abból adódik, hogy a szenátus a demokraták, a képviselőház pedig a republikánusok kezén van.
Az amerikaiak többségét változatlanul a gazdaság helyzete aggasztja. Csak 28 százalékuk véli úgy, hogy az állapotok javulnak, eközben 36 százalék inkább rosszabbodást, 35 százalék pedig stagnálást érez. Barack Obama támogatottsága mindössze 41 százalékos, ami a legalacsonyabb népszerűségi szint az eddigi elnöksége alatt. Az elnök gazdasági tevékenységét 42, az egészségügyi reform bevezetését 37, az ukrán válság kezelését pedig csak 34 százalék tartja jónak.
