A történész szerint a 2013–2014 fordulóján kialakult politikai helyzet valamilyen módon hajaz ugyan a 2004–2005-ösre, de most mintha hiányozna az a forradalmi romantika, lelki felbuzdulás az emberekből, amely a narancsos forradalom időszakát jellemezte.
A Függetlenség terétől 20 méterre az élet ugyanúgy folytatódott, a tömegek mintha kívülállóként élték volna meg az eseményeket – mondja a szakértők. Kárpátalját, mint a történész hangsúlyozza, ha lehet, még kevésbé érintették meg az események, a jelentős távolságok, és a mentalitásbeli különbségek miatt, nem beszélve arról, hogy a XX. századi sorsfordulók a magyarokat jelentős óvatosságra intik. Rájöttek arra, hogy nem szabad hirtelen felindulásból egyik vagy másik politikai oldalt megtámogatni, hanem ki kell várni annak a megfelelő módját – mondja a történész.
Ráadásul az egymással mérkőző politikai erők nem is igen különböztek egymástól – teszi hozzá a Híradónak Zubánics. A Janukovics-kormányzat egy viszonylag európai nyelvtörvényt biztosított, visszavonta az előző kormányzat oktatásellenes rendelkezéseit, ezek ellen az intézkedések ellen fellépni nem volt ok, az azonban, hogy a tömegbe lövettek, nem tette őket „partiképessé”. „A velük szemben álló nemzeti irányvonal viszont tönkre akarta tenni a magyar közösséget, a »trojka« harmadik tagja, a Szvoboda pedig a nemzeti kisebbségek számára egyszerűen szalonképtelen, elfogadhatatlan csapat” – mondja a szakértő.
A történész úgy látja, meg kell várni, milyen lesz egyáltalán az ország politikai berendezkedése, de ez csak a május 25-ei választás után kristályosodik ki igazán. Ekkorra derül ki véleménye szerint, hogy mennyire lesz legitim az elnök, a történések fényében mennyire mondhatja majd magát egyáltalán egy nemzet fejének. Fontos az is, lesznek-e esetleg más megyék, amelyek csatlakoznak az elszakadási törekvésekhez, hiszen a láng mindenütt fellobbanhat – fogalmaz a történész, aki úgy látja, a magyarság szempontjából igazából egyik elnökjelölt sem ideális.
