A szerzők szerint a szervezettségét, az elkövetés módját, időzítését és technikáját tekintve a merényletek egyre kifinomultabbakká kezdenek válni Kínában.
A jelentés szerint tavaly összesen tíz eseményt minősítettek terrorcselekménynek, számuk nő, előfordulásuk helyszínei mind több térséget érintenek, többségük (a tízből hét) politikai kormányzati intézményeket, a rendőrséget és a hadsereget vette célba, de jelenségként rögzítik a civilek ellen elkövetett támadásokat is.
A szakértők szerint a problémát súlyosbítja az is, hogy a hírszerzési tevékenység gyenge, a kormányzatok felkészületlenek és a rendőrség gyengén képzett. Az elkövetők eszközei általában „primitív fegyverek”, kések és a benzin, illetve tűzijátékból nyert puskapor, amit a szakértők a szigorú fegyvertartási tilalommal magyaráznak.
A dokumentum azt is megállapítja, hogy a kínaiak külföldi érdekeltségeinek bővülésével mind több kínai vállalat és állampolgár válik külföldi terrorcselekmények célpontjává. A belbiztonságra, a társadalmi és politikai stabilitásra veszélyt jelentő jelenségek között az erőszakos terrorizmus mellett a foglalkoztatással kapcsolatos viták és a környezeti veszélyeztetettség miatti aggodalom is szerepel a Kék könyvben. Külön taglalják a kiberbiztonság kérdését.
A szerzők úgy vélik, hogy a kínai Nemzetbiztonsági Bizottság közelmúltbeli létrehozása „stratégiai lépés” volt a nemzetbiztonság védelme érdekében, de megjegyzik, hogy a terrorelhárítás hatékonyságának növelése céljából szükség van egy korai előrejelző rendszer kialakítására is.
Idén áprilisban Hszi Csin-ping kínai államelnök a Nemzetbiztonsági Bizottság első ülésén elnökölve a nemzet biztonságának szavatolását elsőrendű fontosságú feladatnak nevezte. A bizottság fejeként arról beszélt, hogy az országnak történelme eddigi legbonyolultabb külső és belső körülményeivel kell szembenéznie, és sürgette a „kínai sajátosságú” nemzetbiztonsági stratégia kialakítását.
