Az MNO többrészes sorozatban mutatja be az EP-választások történetét, a külföldi országok mellett Magyarországot is górcső alá vesszük. Először 1961-ben tettek javaslatot az Európai Parlament képviselőinek közvetlen választására, de csak az 1976-os brüsszeli csúcson döntöttek annak tényleges bevezetéséről. Az első közvetlen választásokat 1979-ben bonyolították le. 35 évvel ezelőtt kilenc országban voksoltak, a tagállamok polgárai 410 képviselőt választottak meg.
A parlamenti helyek számát az országok népessége alapján állították föl, azonban a megválasztott képviselők nem országok szerint, hanem politikai csoportok szerint ültek össze. Az uniós tagok közül Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország 81-81, Hollandia 25, Belgium 24, Dánia 16, Írország 15, míg Luxembourg 6 főt delegálhatott.
A voksolás előtti kampányban Willy Brandt szociáldemokrata politikus, Németország akkori kancellárja több országban is járt, hogy népszerűsítse a szocialista párti politikusokat. Franciaországban a jobboldali Jacques Chirac használta arra a választásokat, hogy személyes népszerűségét növelve erősítse esélyeit az 1981-es elnökválasztásra.
Az EP-választást júliusban tartották, azonban ekkor még a tagállamok különféle választási rendszereket alkalmaztak. Nagy-Britanniában egyéni kerületi rendszerben döntöttek a képviselőkről, míg a többi országban listás voksolás volt. Az EU tagállamaiban 191,78 millió választó járult az urnákhoz, ami 63 százalékos részvételnek felelt meg. A legtöbben Olaszországban (84,9 százalék), míg a legkevesebben Nagy-Britanniában (32,2 százalék) mentek el szavazni.
A voksolást a szociáldemokraták nyerték, akik 113 helyet szereztek az új parlamentben. A kereszténydemokraták 107, a konzervatívok 64, a kommunisták 44, a liberálisok 40, a nemzeti konzervatívok 22 mandátumra tettek szert, míg a maradék 20 helyet független jelöltek szerezték meg. A legtöbb mandátumot a politikai pártok közül a brit konzervatívok szerezték (60), őket követték a német szociáldemokraták (35) és a német kereszténydemokraták (34).
A választás után a parlament döntött az új elnök személyéről. A tisztségért öten indultak, közülük Simone Veil francia liberális politikus és Mario Zagari olasz szocialista képviselő és Giorgo Amendola olasz kommunista párti képviselő jutott a második fordulóba, ahol Veil 192 kapott szavazattal nyerte el a tisztséget, így ő lett az EP első női elnöke.
