A Ruandai Nemzetközi Büntető Törvényszék malmai 1995 óta folyamatosan őrölnek. 95 vádemelésből 49 esetben született ítélet, mégis folyamatosak a kritikák azzal kapcsolatban, hogy még mindig nagyon sok a népirtással vádolható személy. Miközben a Nemzetközi Büntetőbíróság számos afrikai vezető ellen folytat eljárást, észrevétlen marad, hogy egy afrikai intézmény is jelentős kísérleteket tesz az ügyek átvételére.
Napjainkban Afrika néhány részén az emberek olyan súlyos erőszaknak voltak szemtanúi, amely a megdöbbenés mellett nemzetközi elítélést is kiváltott és néhány esetben a nemzetközi közösség beavatkozását vonta maga után. A Közép-afrikai Köztársaságban és Dél-Szudánban történt kegyetlenségek bekerültek a hírekbe nem úgy, mint a más országokban – például Elefántcsontparton, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kenyában, Líbiában és Maliban – kitört erőszak. Az Afrikai Uniót számos kritika érte, mondván, nem tesz eleget a büntetlenség ellen a kontinensen, és nem kellőképpen fejezi ki a büntetlenség elítélését és elutasítását.
2013. december 30-án az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsa példátlan lépést tett. A regionális szervezet és elődje, az Afrikai Egységszervezet történelme során először létrehozott egy vizsgálóbizottságot. Ez a bizottság az emberijog-sértéseket és más, a dél-szudáni fegyveres konfliktusban elkövetett visszaéléseket vizsgálja az Afrikai Unió legújabb tagállamában, amely egyben a világ legfiatalabb országa is.
Afrikai vezetők szerint a Nemzetközi Büntetőbíróság csak afrikai ügyekkel foglalkozik, ezért ismételten felhívják az Afrikai Uniót, hogy vegye át a vezető szerepet a vádemelésben, amely politikailag is áttörő fejlemény.
Nagy kihívásnak kell megfelelnie a bizottságnak a konfliktus felei által elkövetett emberijog-sértések, visszaélések kivizsgálása és azon személyek azonosítása során, akik leginkább felelősségre vonhatók.
A bizottság ajánlásokat is megfogalmaz a dél-szudáni közösségek közötti megbékélés és gyógyulás erősítésére. A dél-szudáni konfliktus erőharcként kezdődött a hatalmon lévő párton, a Szudáni Emberek Felszabadítási Mozgalmán (SPLM) belül. Ezt követően a konfliktus etnikai vonulata került előtérbe, mivel Salva Kiir elnök dinka és a volt alelnök Riek Machar nuer származású, ami egymás ellen hangolta a két fő etnikai csoportot. Mindkét párt vádolható olyan kegyetlenségek elkövetésével, mint az etnikai tisztogatások és célzott gyilkosságok. Számos dél-szudáni évtizedeken keresztül szenvedett a kegyetlen polgárháborútól, amely Észak és Dél között zajlott, és most ismételten ugyanabban a helyzetben találják magukat. Tízezrek menekültek el az országon belül vagy a szomszédos országokba. A humanitárius helyzet szörnyű.
A vizsgálóbizottság folyamatos emberi jogi válság és rettenetes körülmények között dolgozik. Nélkülözhetetlen lépés a széttöredezett fiatal nemzet egységesítése érdekében az igazság megállapítása azzal kapcsolatban, hogy mi történt és azok felelősségre vonása, akik kegyetlenségeket követtek el. A büntetlenség elutasítása nem lehet csak egy jól hangzó mondat, hanem az igazságszolgáltatás működésének láthatónak kell lennie.
A bizottság létrehozása szorosan követi a felelősségre vonhatóságért vívott harccal kapcsolatos fő fejleményeket Afrikában. A 2013-ban elmenekült volt csádi elnököt, Hissène Habrét az elnöksége ideje alatt állítólag elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekért vád alá helyezte az Afrikai Különleges Kamara, amely egy hibrid bíróság a szenegáli jogrendszeren belül. Számos szereplő, közülük az Afrikai Unió javasolta először Habré ügyének Szenegál általi tárgyalását 2006-ban, mutatva, hogy az Afrikai Unió innovatív és hatékony is tud lenni a bűnügyi felelősségre vonás tekintetében.
Az ilyen erőfeszítések nem mindig láthatók globális szinten, mégis regionálisan létfontosságúak mind az igazságszolgáltatás és a felelősségre vonás, mind az egymást kölcsönösen erősítő béke és biztonság elérése érdekében. Jelenleg nincs olyan regionális bíróság, amelynek van mandátuma büntetőügyek tárgyalására, ahogyan az Afrikai Emberi és Emberek Jogai Bíróság sem rendelkezik ilyen felhatalmazással. Kevés nemzeti bíróságnak van joghatósága vagy kapacitása, hogy ilyen ügyeket tárgyaljon, ideértve Dél-Szudán bíróságait is. A dél-szudániaknak, az Afrikai Uniónak és partnereiknek kreatívaknak és elkötelezetteknek kell lenniük az iránt, hogy a bizottság által tett javaslatokból felmerülő kihívásokat megoldják. Egy békés és egységes Dél-Szudánnak magabiztosnak kell lennie és szembe kell szállnia a történelem ezen sötét pillanatával, valamint igazságot kell szolgáltatnia az áldozatok számára.
Mwalimu Julius Nyerere azt mondta régen, hogy „fiú- és lánytestvéreink védelmezőinek kell lennünk”. Itt az idő, hogy szembenézzünk a helyzettel és megmutassuk, hogy az Afrikai Unió komolyan gondolja, hogy véget vet az embertelen bűncselekmények büntetlenségének a kontinensen. Az Egyesült Nemzetek támogatja az igazságszolgáltatással kapcsolatos regionális erőfeszítéseket. Figyelmeztetni kell azokat, akik ilyen bűncselekményeket követnek el, hogy az igazságszolgáltatás működik, és tudjuk, hogy ők is közelről nyomon követik majd az első ilyen vizsgálóbizottság munkáját. Amennyiben nincs igazságszolgáltatás, biztosak lehetünk benne, hogy a kegyetlenségek folytatódnak és visszatérnek a „napi körforgásba”. Nem engedhetjük meg, hogy az „afrikai reneszánszt” elhomályosítsa a bűnözők tevékenysége. A vizsgálóbizottságnak jól és igazságosan kell dolgoznia, amit az egész világ figyel.
A szerző az ENSZ-főtitkár népirtás megelőzéséért felelős különleges tanácsadója.
