Nagy-Britanniában az európai parlamenti választásokon – tekintettel a többi EU-tagállamnál korábbi voksolási időpontra – tilos az exit poll készítése, így a csütörtökön megtartott brit EP-választás után nem voltak ilyen felmérésekre alapuló becslések, de már az előzetes közvélemény-kutatások sem zárták ki a UKIP győzelmét.
A hagyományos brit szavazatszámlálási gyakorlatnak megfelelően lassan szivárgó hivatalos részeredmények alapján hétfő délutánra megváltoztathatatlanná vált a sorrend: a UKIP az eddig összeszámolt voksok alapján 27,4 százalékkal az első helyre került, és várhatóan 24 képviselői helyet szerez meg a 73 brit EP-mandátumból.
A UKIP – amelynek elsődleges politikai célkitűzése Nagy-Britannia kivonulása az Európai Unióból és az uniós társállamokból érkezők szabad betelepülésének és munkavállalásának megszüntetése – az előző, 2009-ben tartott EP-választáson 16,5 százalékot kapott.
Első ízben fordult elő 1910 óta – vagyis 104 éve –, hogy nem a két hagyományos nagy parlamenti erő, a Konzervatív Párt vagy a Munkapárt nyert meg egy országos népképviseleti választást. Az akkori parlamenti választáson a liberálisok szereztek többséget.
A mostani brit EP-választásokon kései utódaikat, a Konzervatív Párttal koalícióban kormányzó Liberális Demokratákat – a leginkább EU-párti brit parlamenti erőt – érte a legsúlyosabb vereség. A párt mindössze 6,87 százalékot kapott, és egy képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe, ahol eddig tizenegy képviselője volt. A liberálisokat még a brit nagypolitikában egyébként szinte észrevehetetlen zöldek is megelőzték, ők 7,87 százalékot szereztek.
A Liberális Demokraták vezetője, Nick Clegg miniszterelnök-helyettes mindazonáltal visszautasította hétfőn azokat a saját pártjából érkező felszólításokat, hogy mondjon le. A BBC-nek kijelentette: a politikában „és néha az életben is” az a legkönnyebb megoldás, hogy nehéz időkben „az ember elvonul és mossa kezeit”. A Liberális Demokraták „óriási többsége nem gondolja, hogy éppen most kell elveszítenünk a lélekjelenlétünket” – fogalmazott.
A kormánykoalíciót vezető Konzervatív Párt a harmadik helyre szorult a legnagyobb ellenzéki erő, a baloldali Munkapárt mögött. A toryk 23,93 százalékot kaptak, és tizenkilenc EP-képviselőjük lesz, héttel kevesebb, mint eddig. A Labour húszra növelte EP-mandátumai számát, a voksok 25,4 százalékát begyűjtve.
Az előző, 2009-es EP-választást a konzervatívok 27,7 százalékos szavazataránnyal megnyerték, a UKIP 16,5, a Munkapárt 15,7 százalékot kapott.
A Liberális Demokraták 2009-ben a szavazatok 13,7 százalékát szerezték meg, vagyis azóta gyakorlatilag megfeleződött szavazótáboruk.
Az idei választás nyomán EP-képviselet nélkül maradt a legnagyobb brit szélsőjobboldali erő, a Brit Nemzeti Párt, amely öt éve két mandátumot szerzett.
A UKIP a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból érkező bevándorlók tömegére helyezte idei EP-választási kampányának fő hangsúlyát. A párt vezetője, Nigel Farage a minap az egyik londoni kereskedelmi rádió interjúműsorában kijelentette: „teljes joggal aggódhatna bárki” Nagy-Britanniában, ha a szomszédságába „hirtelen románok egy csoportja költözne”.
Farage, akinek nyilatkozatát több kormánypárti és ellenzéki politikus rasszistának bélyegezte, később igyekezett pontosítani kijelentését, mondván: nem a román munkavállalókat akarta megsérteni, hanem elsősorban a bevándorlással járó bűnözési hullámra kívánta felhívni a figyelmet.
A BBC televízió Newsnight című esti politikai magazinműsorában, az EP-választások előtt közvetlenül azonban ismét annak a véleményének adott hangot, hogy a bevándorláshoz kapcsolható legnagyobb bűnözési probléma „Romániából ered”.
A februári adatok szerint 2013 szeptemberéhez viszonyítva a bevándorlók száma 40 százalékkal nőtt.
A holland euroszkeptikusokat nézve a pártok versenyében csak a negyedik helyen végzett a Geert Wilders vezette idegengyűlölő, szélsőjobboldali Szabadságpárt (PVV).
