Az arzenálok növekedésének egyik oka az, hogy ha a Pentagonnál leírandó hadfelszerelésre a rendőrök nem tartanak igényt, akkor azt egyszerűen megsemmisítik. Vagyis a bűnüldöző hatóságok számára kézenfekvőbb megmenteni a pusztulástól az eszközöket, mintsem az, hogy saját költségvetési forrásokat találjanak az esetleges – talán sohasem előforduló – rendkívüli helyzetek megoldására.
A katonai felszerelés rendőri célokra történő átadásának programját az1990-es években fogadta el az amerikai kongresszus, annak ellensúlyozására, hogy a városi rendfenntartó erők nem ritkán gyengébb tűzerővel rendelkeztek, mint a drogbandák. A bűnözés azonban mára egy nemzedék óta nem látott szintre csökkent az Egyesült Államokban, és az állandósult fenyegetettségérzés ellenére a 60-as és 70-es évekhez képest a belföldi terrortámadások száma is erősen megcsappant.
Az amerikai védelmi minisztérium adatai szerint a különböző szintű rendőri szervek 2006 óta 93 763 géppisztolyt, csaknem 200 ezer tárnyi lőszert, több ezer álcafelszerelést, 44 900 éjjellátó optikát, 435 aknatámadásnak és fegyveres rajtaütésnek is ellenálló járművet, 435 egyéb páncélozott járművet, valamint 533 repülőgépet és helikoptert kaptak.
A rendőrségi MI–16-os gépkarabélyok számára hat államban rendszeresítettek a szabványosnál háromszor több, 100 lőszert tartalmazó tárakat, a bűnüldöző szervek 22 államban rendelkeznek aknakereső berendezéssel, 38-ban pedig lőfegyverekre szerelhető hangtompítókkal.
A rendőrségek különleges fegyverzetű taktikai SWAT-egységeinek száma a 80-as évek óta folyamatosan nő. A kommandósokat évente több ezer alkalommal vetik be, egyre növekvő arányban rutinfeladatokra, és olykor olyan esetekben is, amikor a jelenlétük nem lenne indokolt.
