Király István áprilisban múlt 30 éves, feleségével két kislányt nevelnek. Rendes katonai szolgálatát már tíz évvel ezelőtt letöltötte. Korábban a beregszászi Flextronics gyárban dolgozott, de a munkásbuszjárat megszüntetése miatt visszament dolgozni az előző munkahelyére, a guti varrodába. Élete azonban három hónapja váratlan fordulatot vett.
– Szabadságon voltam, s azt terveztem, hogy kimeszelem a házat. Elvittem a nagyobbik lányomat óvodába, visszafelé azonban a boltnál találkoztam a községháza takarítónőjével, aki beküldött a polgármesterhez. Mindketten azt mondták, hogy be kell mennem Beregszászba a „vojenkomatra”, ahol csak valamilyen ellenőrzés lesz. Írásos behívót nem adtak. Azt mondták, hogy jön a faluból egy másik fiú is, aki velem ellentétben továbbszolgáló katona. Ő azonban nem jött, s állítólag azóta is külföldön van. Nyolcan jelentünk meg a hadkiegészítő parancsnokságon, hárman magyarok. A klinikára irányítottak, ahol kivizsgálás helyett gyorsan aláírták a „papírunkat”. Még vért sem vettek. Szívbeteg vagyok, de azt mondták, hogy az most nem baj, s visszarendeltek másnap reggel hatra. Meg is jelentem, s többet már haza sem mehettem. Július 10-én lesz három hónapja, hogy hetedmagammal katona lettem. Máig nem írtunk alá semmit, így nem is lehetünk önkéntesek – meséli a portálnak Király István.
További részletek a Magyar Nemzet szombati számában.
