Meglepetés: lemondott a brit külügyminiszter

2015-ben a kormányt is otthagyja.

Hague, a kormányzó Konzervatív Párt veterán politikusa és korábbi miniszterelnök-jelöltje ugyanakkor a belső kabinet tagja marad, és a jövő májusban esedékes parlamenti választásokig az alsóház vezetőjének tisztségét tölti be.

Ez a poszt (Leader of the House of Commons) nem azonos az alsóház elnökének (Speaker) tisztségével. Az alsóház vezetője a mindenkori brit kormány miniszteri rangú képviselője a brit parlament választott alsó – „közrendi” – kamarájában, és elsődleges feladata a kormányzati törvényalkotási program végrehajtásának folyamatos operatív előkészítése, szervezése és felügyelete.

Hague ugyanakkor ezt a tisztséget is csak a jövő évi választásokig tölti be, utána alsóházi képviselői tevékenységét is befejezi, és ezzel megszűnik kormányzati tagsága is. A törvényerejű brit politikai szokásjog alapján miniszteri funkciót csak olyasvalaki láthat el, aki tagja a parlament alsó- vagy felsőházának.

William Hague távozása komoly meglepetés. Az már a hétvégén nyilvánosságra került, hogy David Cameron miniszterelnök a héten átalakításokat hajt végre kormányában, de ilyen horderejű személycseréről nem szivárogtak ki értesülések.

Hague a Konzervatív Párt 2010-ben aratott választási győzelme óta állt a brit külügyminisztérium élén, és 1989 óta alsóházi képviselő. Utódja a külügyminiszteri poszton a BBC által idézett kormányzati források szerint valószínűleg Philip Hammond jelenlegi védelmi miniszter lesz.

Cameron várhatóan kedden ismerteti hivatalosan az új kormányzati névsort. A miniszterelnök célja nem hivatalos értesülések szerint az, hogy a Konzervatív Párt a jelenleginél fiatalabb kormánnyal és jóval több női kabinettaggal vághasson bele a 2015 májusában esedékes parlamenti választások kampányába.

Az 53 esztendős Hague már 16 évesen feltűnt a brit nagypolitikában, amikor a Margaret Thatcher későbbi kormányfő vezette, akkor még ellenzékben politizáló Konzervatív Párt 1977-es országos kongresszusán nagy visszhangot keltő beszédet tartott.

Hague a Tony Blair vezette Munkáspárt 1997-ben aratott földcsuszamlásszerű választási győzelme után átvette a Konzervatív Párt vezetői és miniszterelnök-jelölti tisztségét John Major volt kormányfőtől, ám a Labour 2001-es, hasonlóan elsöprő újabb győzelme után ő is távozott a Konzervatív Párt éléről.

A mostani brit kormányátalakítás másik „nehézsúlyú” érintettje a 74 esztendős Ken Clarke, aki maga jelentette be távozását. Clarke 2012 óta tárca nélküli miniszterként szolgált a kabinetben, de a korábbi konzervatív kormányokban betöltötte az oktatási, az egészségügyi, az igazságügyi, valamint a belügy- és pénzügyminiszteri tisztségeket. Az alsóháznak 1970 óta tagja, és már 1972-ben, Edward Heath kormányában államtitkári tisztséget töltött be.

Ken Clarke háromszor indult a Konzervatív Párt vezetőjének tisztségéért, mindhárom alkalommal eredménytelenül. Clarke messze a leginkább EU-párti tagja a tory felső vezetésnek, és egyöntetű vélemények szerint ezért nem választották soha a párt első emberének és miniszterelnök-jelöltjének.

Távozását bejelentő, Cameronhoz intézett levelében is alig burkoltan bírálta a kormányfő és a Konzervatív Párt EU-politikáját, közölve: szilárdabban hisz Nagy-Britannia EU-tagságában, mint bármikor, és a miniszterelnök által a brit EU-tagság sorsáról meghirdetett népszavazás kampányában „vehemensen” küzdeni fog Nagy-Britannia bennmaradásáért az unióban.