Németország a fix pont

Interjú Andrássy Gáborral a megújult Magyar Páneurópa Unió nemzetközi szerepvállalásáról.

– És önök milyen morális háttérsegítséget tudnak nyújtani ahhoz, hogy Európa legjelentősebb, leginkább meghatározó államával a kapcsolatok még harmonikusabbak legyenek?
– A német–magyar kapcsolatok Gizella királynéig, a tizenegyedik századig nyúlnak vissza, úgyhogy a két nép közötti barátság, együttműködés erősen és régóta él a társadalomban. Mi talán egyik legrégebbi civil szervezetként abban tudunk segíteni, hogy a negatív legendákra ne legyen fogadókészség. Hogy az emberek tisztában legyenek azzal is, mennyire hamisak azok a hangulatkeltések, miszerint a német autógyárak kivinnék a hasznukat tőlünk. De a Páneurópa-mozgalom hálózata arra is jó, hogy Németországban se adjanak hitelt a hazánkat lejáratni akaró akcióknak, rosszindulatú propagandának. Talán inkább azon kellene munkálkodni, hogy a negyedik nagy német autógyárat, a bajor BMW-t is tartósan idevonzzuk.

– Nem elfogultság, kivételezés ez? Nem billen túlzottan a mérleg nyelve a németek felé? Hisz nemzetek egész sora tartozik az öreg földrészhez.
– Tudomásul kell venni, hogy erős Németország nélkül nincs erős Európa. Márpedig mi stabil és perspektivikus kontinensben, össznemzeti együttműködésben vagyunk érdekeltek. A gazdasági krízis utórengései közepette, az elhúzódó görög válság és az etnikai konfliktusok fenyegető közelségében még inkább egy olyan állam mellett a helyünk, amely a nemzetek közösségének a stabilitást, növekedést, fejlődést tudja garantálni. Minden további gazdasági szerződés, megállapodás, beáramló működő tőke Magyarország biztonságának elmélyítése felé mutat egy sok tekintetben elbizonytalanodó térségben, világban. Úgyhogy aki az EU leghatékonyabban működő gazdaságát támogatja, s építi vele tovább a kapcsolatokat, az egész Európa fejlődése, biztonsága mellett teszi le a garast. Közös az érdek: meg kell akadályozni, hogy a dezintegrációs erők kaotikus helyzetet idézhessenek elő.

– A Nemzetközi Páneurópa Unió azonban meglehetősen ritkán hallat magáról. Sokan össze is keverik az Európai Unióval és valamifajta párhuzamos, alárendelt szervezetet, holmi leágazást sejtenek a név mögött. Állítólag ön egyedüliként tapsot kapott Strasbourgban, amikor az elnökség hangsúlyosabb szerepvállalását sürgette.
– Éppen a viszonylagos passzivitáson lenne jó változtatni. Semmi okunk sincsen holmi kisebbrendűségi érzésekre az Európai Unióval szemben, hiszen a Nemzetközi Páneurópa Unió sokkal régebbi, több mint százéves szervezet. Ha tetszik, az alapító atyák már akkor az uniót tűzték ki célul, amikor ez még irreális, naiv gondolatnak tűnt. Ily módon elősegítettük az európai egység megteremtését. Most viszont, a kontinens jelenlegi veszélyeztetett helyzetében a megmentéséhez, megőrzéséhez is hozzájárulhatunk. Ehhez azonban arra van szükség, hogy minden összeurópai, megoldandó kérdésben, új, váratlan politikai helyzetben hallassuk a hangunkat, és határozottan kifejtsük a véleményünket. A gyors reagálás az internet korában, a mai technikai feltételek mellett tökéletesen megoldható. Máskülönben mindenki pusztán egy patinás, de javarészt protokolláris szervezetnek fogja tartani a Nemzetközi Páneurópa Uniót.

– Idehaza mintha már működne ez a fajta aktivitás, hiszen sok európai vonatkozású kérdésben közleményeket adnak ki, s megfogalmazzák az álláspontjukat. Legutóbb a franciaországi mészárlást, embertelen merényletet ítélték el.
– Holott hatalmas szükség van a mai összezavarodott, ellentmondásoktól terhelt nemzetközi erőtérben arra a zsidó–keresztény kultúrkör talaján álló eszmeiségre, amelyet a Nemzetközi Páneurópa Unió képvisel hosszú évtizedek óta. Ha viszont nem tudunk megújulni és gyakorlatiasakká, versenyképesekké válni a tradíciók megőrzése mellett, nem lehet sikeres Európa sem.