Kétszázezer német nőt erőszakoltak meg az amerikai katonák?

Ezt állítja egy hétfőn megjelent könyv, amely vihart kavart Németországban.

A könyv fő állítása egyetlen számmal megadható: nyolcszázhatvanezer. Gebhardt szerint minimum ennyire tehető az amerikai, francia, brit és szovjet katonák által megerőszakolt nők száma. Sem az NDK-ban, sem az NSZK-ban nem illett azonban minderről beszélni – az áldozatok pedig eleve szégyellték a történteket, így inkább hallgattak. A történész szerint azonban itt az idő arra, hogy a megerőszakolt nőket is háborús áldozatként ismerjék el.

„Engem is meglepett, milyen nagy számban lehet olvasni a nyugati szövetségesek által elkövetett nemi erőszakról” – nyilatkozta Gebhardt a közszolgálati ARD-nek. A kostanzi egyetem professzora számos németországi archívumot kutatott át korabeli jelentéseket, beszámolókat keresve, és meglepve tapasztalta, milyen sok nő beszélt a nyugati megszállási övezetben is megerőszakolásról. Fő forrásait azon bajorországi dokumentumok adták, amelyekben papok számoltak be a püspökségnek a falvakban, városokban történt eseményekről.

Miriam Gebhardt szerint csak az amerikai katonák legalább kétszázezer német nőt erőszakoltak meg a nyugati területeken. Az adenaueri NSZK azonban nem bolygatta a múltat – amúgy a náci múltat se –, a bonni köztársaság ugyanis nem akart konfliktust Washingtonnal. Konrad Adenauer célja a nyugati integráció volt, Gebhardt szerint ennek ára a megerőszakolt nőt hallgatása lett.

Maximiliane Saalfrank bajor újságíró is a bajorországi megerőszakolt nők történeteit kutatja. Fiatalon amerikanisztikát tanult, és mindig csodálkozott, miért szidja annyit a nagymamája az amerikaiakat. Aztán megismerte a történetét: négyéves kislánya előtt erőszakolták meg az amerikai katonák. Saalfrank pedig Landshut városának hasonló történeteit próbálja most összegyűjteni.

Míg a szovjet hadsereg által megerőszakolt nőket mára mindenki elismeri, a nyugati hatalmak katonái által elkövetett nemi erőszakot hosszú ideig a német nők önkéntes prostitúciójával magyarázták. „Németország elfoglalásához hat év kellett, a német nő elfoglalásához elég egy tábla csokoládé” – szólt egy korabeli mondás, amivel gyakorlatilag a megerőszakolt nőket tették felelőssé sorsukért. Elvégre a német nő bizonyosan profitált a kapcsolatból, nem is ellenkezett – szóltak az érvek az amerikaiak mellett.

Eleve kevesebb feljelentés is született az amerikai katonák ellen. Miriam Gebhardt azonban tudni véli ennek is az okát: míg a szovjet katonákat kezdettől a náci propaganda is erőszakoskodó, állati ösztöneiket kiélő vademberekként ábrázolta, ilyen kép nem alakult ki a nyugati szövetségesekről. Ráadásul a német hivatalnokok se nagyon örültek, ha nők akadékoskodtak a megszállók ellen, így inkább eltussolni igyekeztek az ügyeket. Gebhardt forrásai sem periratok, hanem elsősorban papok beszámolói, akiknek a nők elmondták szenvedéseiket.

A német sajtóban meglepően pozitívan fogadta a többség a könyvet. Gebhardt persze nem kizárólag a nyugati megszállók által elkövetett megerőszakolásokról írt. Újdonságként mégis ezek, és nem a szovjet katonák már korábban megismert történetei hatottak. Voltak persze kritikus hangok is. A berlini konzervatív Die Welt napilap például egyenesen kétségbe vonta, hogy a történész számai megalapozottak lennének. A lap recenzense szerint már az meglepő, hogy azon amerikaiakat, „akik felszabadítóként élnek az emlékezetünkben, olyanként, akik csokoládét osztottak a gyerekeknek”, kétszázezer nő megerőszakolásával vádolnak meg. Azt azonban a lap is elismeri, hogy talán mégis újra kell gondolni a nyilvánosságra került források tükrében az amerikai katonák eddigi felettébb pozitív megítélését. (Egy bajor településen az amerikai főparancsnok például azzal „könnyítette meg” a portyázó katonák dolgát, hogy megparancsolta: minden lakásajtóra ki kell írni, hány évesek az ott lakó lányok.) A konzervatív újság szerint azonban a százkilencvenezer – mint az amerikaiak által elkövetett erőszakoskodások száma – teljesen légből kapott adat.

Tény, hogy Miriam Gebhardt elég nagyvonalúan adta meg maga is e számot. Amit igazoltan tudni lehet, az csupán annyi, hogy 1956-ban az NSZK területén 3200 nemi erőszakból született gyerek élt. A konstanzi történész szerint hozzávetőleg a megerőszakolt nők egy-két százaléka szülhette meg a gyerekét, így jut a százkilencvenezres számhoz. Valóban kissé merész és kevéssé bizonyított a módszere.

A balliberális Spiegelt is az zavarta a könyvben, hogy Gebhardt túl egyértelműen kezeli a saját maga által kitalált számokat. A hetilapnál azonban örülnek a könyvnek, két okból is: először is bíznak abban, hogy a megerőszakolt nők témája az emlékezetpolitikai vitákban jobban megjelenik majd, másrészről történészvitát generál a nyugati megszállók által elkövetett és eddig sokszor inkább elhallgatott bűncselekmények kapcsán.

A Spiegel szerint a könyv alapállítása – azaz hogy az amerikaiak nem voltak sokkal különbek, mint a szovjetek – „nagyon is beleillik a mai történészi fősodorba”. Mégpedig aktuálpolitikai okokból, amelyek persze nem feltétlenül helyesek egy történészi munka esetében. Amerika-kritikára azonban a mostani orosz–ukrán konfliktus kapcsán különösen fogékonyak a német baloldal és jobboldal egyes körei.

Fontosak persze azok a részletek, amelyeket a könyv a bajorországi – tehát amerikai megszállási övezetbeli – megerőszakolt nők esetei révén hozzátesz az összképhez. Noha eddig sem nagyon gondolhattuk, hogy a háború akár kezdetekor, akár befejezésekor szép lenne. De a politikai motiváció és főleg a vitatható számok miatt Miriam Gebhardt friss könyve tényleg inkább vitaindításra, semmint a téma összefoglalására alkalmas.

(Miriam Gebhardt: Als die Soldaten kamen. Die Vergewaltigung deutscher Frauen am Ende des Zweiten Weltkrieges. DVA, München, 2015, 352 oldal)