A Nabuccót már el is felejtettük, s leszámoltunk a Déli Áramlattal is. Moszkva ehelyett az úgynevezett Török Áramlatban gondolkodik, amelyen a teljes kapacitás elérésével évente 63 milliárd köbméter gáz jutna el a török–görög határig. Ezzel párhuzamosan 2019 után Oroszország kiiktatná az ukrajnai tranzitútvonalat, ami persze nem olyan egyszerű, mint ahogy sokan gondolják, ám nehéz helyzetbe hozná Közép-Európát. A Déli Áramlat kiesésével tovaszálltak az európai rendszerbe jelenleg be nem kötött balkáni államok diverzifikációs elképzelései is, hiszen az Európai Unió által favorizált TAP Dél-Olaszország felé halad, így lényegében elkerüli a régiót. Épp ezért Közép- és Délkelet-Európa most azon gondolkodik, hogyan jut gázhoz a török–görög határról.
Vannak olyan vélemények, amelyek szerint e déli folyosóra nincs is szükség, hiszen Magyarország Ausztria és Szlovákia felől elvileg már közvetlen orosz szállítások nélkül is képes lenne kielégíteni importigényét. Elvileg, a gyakorlatban azonban ez legfeljebb kiegészítheti a közvetlen orosz szállítást, amelynek Ukrajnán vezető tranzitja mind bizonytalanabb. Ráadásul déli vezeték nélkül esély sincs arra, hogy valamikor a kaszpi térségből vagy a Közel-Keletről importáljunk gázt. Mások szerint túl drága – a becslések szerint 4-5 milliárd euróba kerülne az 1300-1400 kilométeres nyomvonal megépítése – a görög, macedón, szerb, magyar útvonal, mikor a Tesla költségvetésének mintegy negyedéből ki lehet hozni az úgynevezett Eastringet. A szlovák érdekeltségű, ám cseh menedzsment által irányított Eustream cég nagyrészt már meglévő csöveken juttatná el a gázt a török határtól Közép-Európába. Megfordítanák az ukrajnai orosz tranzit leállásával feleslegessé váló Balkan Streamet, építenének egy 700 kilométeres szakaszt Romániában, s onnan Ukrajnán vagy Magyarországon át csatlakozna rá a vezeték a Szlovákiában meglévő rendszerre. S éppen az Eustream menedzsmentjének Magyarországgal szembeni bizalmatlansága az egyik probléma. Ráadásul a bolgárokon már a Déli Áramlat is megbukott, a románok pedig eddig sem siettek a rendszerek összekötésével. A szerbiai belépési pont így kétségkívül megbízhatóbb.
A Tesla mögött Deák András, az MTA KRTK Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa magyar részről azt látja, a kormány, lázadva az eddigi status quo ellen, minden lehetőséget megragad, hogy tranzitország legyünk. Mint a szakértő lapunknak elmondta, ez az elképzelés nem rossz, bár nem lát sok esélyt a vezeték megvalósítására. A Teslának ugyanazokat a harcokat kellene megvívnia, mint a Déli Áramlatnak. Könnyíti a brüsszeli engedélyezést, hogy nem a Gazprom lenne a tulajdonos, növeli ugyanakkor a kockázatokat a terv mögött álló termelő hiánya. A perdöntő és legnagyobb probléma azonban Deák András szerint a pénz, a vezeték megépítésének finanszírozása.
