A 2012-ben hatalomra került Hszi Csin-ping által meghirdetett korrupcióellenes intézkedések már több vezető politikust és hatalmas vagyonú üzletembert is lebuktattak, e hadjárattal a kínai elnök a Kínai Kommunista Pártba vetett bizalmat próbálja helyreállítani. A kínaiak egyre elégedetlenebbek azzal, hogy minden pénz kérdése, és a korrupció behálózza az egész országot. A kormány látványosan próbálja kiiktatni a korrupciót a közigazgatásból, az intézkedések leple alatt ugyanakkor több elemző szerint Hszi vetélytársaitól is megszabadul. Így két legyet üt egy csapásra: megbünteti a korrupt hivatalnokokat, és végez a kegyvesztett politikai szereplőkkel. Míg a hivatalos verzió szerint mindenkit átvizsgálnak, aki ellen felmerül a korrupció gyanúja, létezik egy olyan, Hszi Csin-pinghez közeli kör, amelynek mentelmi joga van. Ők volnának az elnök „nómenklatúrája”. Ma Csien éberségét alighanem elaltatta, hogy biztonságban érezte magát, úgy gondolta, az érinthetetlenek körében mozog.
Ha mégsem így lenne, és a miniszterhelyettes érezte, hogy forrósodik a talaj a lába alatt, lehet, hogy csupán elkésett a vagyonmentéssel. A külföldre történő utalás lehetősége ugyanis egyre szűkül, mióta a Közbiztonsági Minisztérium a jegybankkal együttműködve figyeli a külföldi bankszámlákra indított gyanús tranzakciókat. Továbbá az ország elhagyása sem merül fel lehetőségként, mióta a 2014-ben meghirdetett „rókavadászat” nevű program keretében a külföldi kormányszervekkel együttműködve a kínai hatóságok a külföldre menekült gazdasági bűnözőket a legtöbb esetben haza tudják szállítani.
Másik nagyon fontos tényező a státusszimbólum. A kínaiak ugyanis hagyományosan szeretik társadalmi rangjukat anyagi eszközökkel kimutatni. Gondoljunk csak a 2010-es sanghaji expóra vagy a 2008-as pekingi olimpiára. A kínai kormány felfoghatatlan mennyiségű pénzt költött zsebből a rendezvényekre, csak azért, hogy megmutassa az ország gazdagságát. E mentalitás mélyen a hagyományokban gyökerezik, s bár Hszi alatt ez változóban van, a „régiek” nehezen szokják meg a szerénység fogalmát. A politikai és gazdasági befolyással bíró emberek szinte kötelező módon vágnak fel méregdrága ingóságaikkal, verik el a pénzt luxuscikkekre, és tartanak szeretőket. Az üzenet, amit sugallni akarnak ezzel, nem más, mint hogy „nekem van, én megtehetem”.
