Szuverén külpolitikáról beszél a magyar kormány, amikor erősíti a kétoldalú viszonyt Moszkvával, de kívülről, főleg kelet-közép-európai szemmel oroszbarátnak látszik Budapest diplomáciája. Annál is inkább, mivel a szintén Moszkvához húzó Robert Fico vezette szlovák kabinettel ellentétben Magyarország évek óta éles vitákba bonyolódik Brüsszellel és Washingtonnal. Jaroslaw Gizinski, a jobbközép lengyel Rzeczpospolita napilap külpolitikai szerkesztője szerint Ficóval ellentétben Orbán Viktor 180 fokos fordulatot mutatott be a Moszkvát illető korábbi véleményéhez képest. A Lánchíd Rádiónak nyilatkozó újságíró elmondta, az irányváltás miatt Magyarország eltávolodott Lengyelországtól, Varsóban ugyanis nem nézik jó szemmel a magyar–orosz közeledést, de más, Oroszországgal szomszédos állam is hasonlóan ítéli meg a helyzetet.
„A lengyelek nem értenek egyet azzal, hogy a mai Oroszországnak nincs köze a Szovjetunióhoz, hiszen éppen most tér vissza a szovjet birodalmi gondolkodás, ráadásul a moszkvai vezetésben számos egykori KGB-tiszt van” – mondta a lengyel szerkesztő, hozzátéve: „Az egykori szovjet befolyási terület visszaszerzésének kísérlete zajlik éppen.” Gizinski kiemelte, ellentétes a lengyel érdekekkel minden olyan uniós tagállam által tett lépés, amely legitimálja ezt az orosz politikát. A lengyel újságíró úgy vélte, éppen a Moszkvával kapcsolatos nézeteltérések miatt fagyott be a visegrádi együttműködés. Korábban a Financial Times politikusokra és diplomatákra hivatkozva azt írta, hogy Ukrajna és az energiakérdések miatt a visegrádi csoport hatékony együttműködése a külpolitika terén megfeneklett, a tagok a kétoldalú kapcsolatokra összpontosítanak, vagy nyíltan más csoportokról egyeztetnek. A lap értékelése szerint ugyanakkor nem Magyarország, hanem Lengyelország lóg ki a visegrádi államok sorából, mert Csehország, illetve Szlovákia hallgatólagosan támogatja, ha Budapest bírálja a Moszkva elleni szankciókat.
Mitrovits Miklós, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa lapunknak elmondta, a nyilvánvaló ellentétek ellenére Varsó érdekelt a V4 fenntartásában, Pozsony nem akar szembemenni Lengyelországgal, Magyarországnak is érdeke az együttműködés fenntartása, Prága pedig mindig is kilógott a sorból. Az orosz kérdésben Lengyelország hagyományosan elutasító, Csehország kettős hangot üt meg, Szlovákia atlantista, teljesít minden kötelezettséget, de hagyományosan jó viszonyt akar Moszkvával – összegezte a szakértő a visegrádiak álláspontját. A V4-et gyengítheti az osztrák–cseh–szlovák részvétellel nemrég a csehországi Slavkovban intézményesült szövetség, amely egyes vélemények szerint akár fel is válthatja a visegrádi négyeket. Mitrovits szerint Slavkov nem lesz a V4 alternatívája. „Ad hoc szövetségről van szó, meglátjuk, hova vezet az útja. Egyelőre az sem látszik, hogy a beharangozott regionális, határokon átnyúló projektek mögött van-e pénz. Nagy eséllyel nincs” – mondta az elemző. Hozzátette, a slavkovi hármakat inkább orosz irányultságú „koalíciónak” tekinthetjük, főképpen Bécs oroszbarát politikája miatt. (Putyin 2014 nyarán járt Bécsben, ahol megállapodtak a Déli Áramlat és a schwechati OMV tározóinak összekötéséről. Közben a Déli Áramlat tervét elvetették, most a bécsi kormány szeretné Schwechatot a Pozsony mellett haladó Barátság vezetékkel összekötni.)
Henryka Moscicka-Dendys, a lengyel külügyminisztérium európai politikáért, emberi jogokért és parlamenti ügyekért felelős helyettes államtitkára a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézetben tartott minapi előadásában optimistán nyilatkozott a V4 jövőjéről. Úgy vélte, a négyeknek új célokat kell találniuk, és fontos, hogy a kulcskérdésekben közös platformon legyenek. A helyettes államtitkár megemlítette: az Európai Unióban és a NATO-ban most is sokszor képviselnek közös álláspontot a visegrádiak, vannak azonban különbségek is. Közös érdekként emelte ki az energiapolitika, az infrastruktúra és a gazdaság területén történő együttműködést. Moscicka-Dendys hangsúlyozta, hogy a nemzeti érdekek képviselete természetes a szövetségen belül is, de az egységet és a szolidaritást alapelvnek kell tekinteni. A lengyel politikus az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatban elmondta, az Ukrajna elleni orosz agresszió jelenleg a legnagyobb kihívás, amely-lyel szembe kell néznie Európának. Kérdés, hogy a visegrádi csoportnak milyen ambíciói vannak az ügy kapcsán, hogyan kívánja formálni az európai politikát a nemzetközi kérdésekben, illetve Oroszországot illetően.
