„A gyerekek anyát és apát érdemelnek – Szavazz nemmel”, „Igen, kezeljünk mindenkit egyenlően!” – ilyen és ehhez hasonló plakátok árasztották el Dublint május elején, mintegy három héttel a népszavazás előtt. Az ír főváros repülőterétől a belvárosig vezető úton annak a látogatónak is feltűnik a téma kiélezettsége, aki egyébként nem érdeklődik a politika iránt: rengeteg lámpaoszlopot használnak kampányolásra, hol az igenre, hol a nemre buzdítva, van olyan is, hogy a kettő egymás alatt található, kényszerű békében. Több emberen látni kitűzőt is: Dublin elővárosi vasútján, a DART-on is számos ilyennel találkozni.
A közvélemény-kutatások az igenek nagyarányú győzelmét valószínűsítik: ha hihetünk az előzetes adatoknak, az Ír Köztársaság lakóinak több mint hetven százaléka engedélyezné az alkotmány módosítását annak érdekében, hogy ezentúl az azonos neműek is köthessenek házasságot. Úgy tűnik, az igenek akár még a legkevésbé támogató idősebb korosztályokban is többségbe kerülhetnek. A területi felosztásból emellett úgy tűnik, Dublin lakosai vannak legnagyobb arányban az egyneműek házassága mellett. Többen viszont úgy vélik, hogy a szavazás tényleges eredménye jóval szorosabb lehet annál, mint amit a felmérések mutatnak.
Úgy tűnik, a baloldali Munkapárt hívei azok, akik legnagyobb mértékben vannak a legalizálás mellett, míg a Fianna Fáil – vagyis a konzervatív Republikánus Párt – szavazói jóval kisebb mértékben támogatják. Utóbbiak közül egy március végi felmérés szerint 54 százaléknyian az igen, 34 százaléknyian a nem mellett állnak.
Enda Kenny miniszterelnök megnyilvánulásai alapján ugyanakkor úgy tűnik, az egyházak fenntarthatják maguknak a jogot, hogy megtagadják a szertartást, amennyiben nem értenek egyet az új szabállyal. A presbiteriánus egyház emellett arra biztatja híveit, hogy nemmel szavazzanak május 22-én. „Elismerve az összes ember jogát a demokráciában, figyelembe kell vennünk a gyermekek jogait is, és az anyák és apák természetes felelősségét a felnevelésükben” – írják állásfoglalásukban, hozzátéve, hogy az egyneműek házasodása ellentmond ennek.
Noha a hagyományosan erős ír katolikus egyház feje nem buzdított nyíltan a nemmel voksolásra, Eamon Martin érsek nemrég arról beszélt, hogy a híveknek óvatosan kell reagálniuk ezekre az ügyekre, mielőtt május 22-én az urnákhoz járulnak, és nem szabad félniük a kiállástól amellett, hogy a házasság egy férfi és egy nő közössége.
Írország hagyományosan konzervatív álláspontot képviselt az egyneműek házassága terén, 1993-ig a homoszexualitás illegális volt, és csak 2010-ben engedélyezték számukra a bejegyzett élettársi viszony megkötését. A konzervatív hagyományok nem csak ebben tükröződnek: az abortusz például csak 2014-ben lett legális, és csak abban az esetben végezhető el, ha a terhesség veszélyezteti az édesanya életét.
Ahogy arra a The Guardian emlékeztet, Írország az első olyan állam, mely referendumot tart az egyneműek házasságának legalizálásáról. Eddig tizenhét ország, valamint az Egyesült Államok és Mexikó néhány államában engedélyezték vagy törvényhozással, vagy pedig bírósági határozattal.
Az ír miniszterelnök még tavaly decemberben jelentette be, hogy kormánya népszavazást ír ki a melegházasság engedélyezéséről, mivel ehhez az alkotmány módosítására van szükség. Még egy kérdést fel fognak tenni a választóknak: engedélyeznék-e az ír elnöki címre való kandidálás alsó korhatárát 35-ről 21 évre.
