Európa kelet–nyugati megosztottsága a vasfüggöny leomlása után 25 évvel még mindig tetten érhető például a gazdasági mutatókban, de ugyanígy az élet számos más területén is komoly törés választja el egymástól a posztszovjet térség országait és az „Elbán túli világot”. Az Ipsos legutóbbi nemzetközi felmérése szerint ez a különbség a halálbüntetésről alkotott véleményekben szintén megmutatkozik. A közvélemény-kutató 2007-es megállapítása szerint a britek 50, a franciák 45, a németek 35, az olaszok 31, a spanyolok 28 százaléka támogatta a legsúlyosabb szankciót. Ehhez képest a Tárki kimutatása szerint néhány évvel korábban a litvánok 76, a lengyelek 72, a magyarok 68 és a csehek 58 százaléka értett egyet azzal, hogy szélsőséges helyzetekben a társadalom védelmét szolgálja, ha az állam megfoszt valakit az életétől.
Az elmúlt években hasonlóan átfogó felmérések nem készültek, az egyes nemzeti kutatások viszont az ellenzők táborának gyarapodását látszanak igazolni – különösen a fiatalok körében magas az elutasítottság. Nagy-Britanniában például idén először a megkérdezettek több mint fele nem értett egyet a halálbüntetés újbóli bevezetésével.
Az Iránytű Intézet 2013-as adatközlése szerint hazánkban változatlanul magas a támogatók aránya; az ellenzők táborának bővülése a statisztikai hibahatáron belül maradt (nem érte el a két százalékot). Most, amikor Orbán Viktor újra felmelegítette és a közbeszéd részévé tette a témát, számos olyan vélemény hangzott el, miszerint a kormányfő a Jobbik vitorlájából próbálja kifogni a szelet. Az Iránytű Intézet vizsgálatából azonban kiderült, hogy négy párt, a radikálisok mellett a Fidesz, az MSZP és a DK szavazói között egyaránt ötven százalék vagy azt meghaladó a halálbüntetés-pártiak aránya, miközben az LMP szimpatizánsainak csaknem fele szintén úgy látta, a legszigorúbb szankciónak is lehet esetleg létjogosultsága. A miniszterelnök tehát minden oldalról remélhet támogatókat, főként olyan kirívó eseteknél, amikor egy fiatal lány rablógyilkosság áldozata lesz.
Érdemes azonban felidézni még valamit. 2002-ben, a móri mészárlás után az éppen leköszönő kormányfő arról beszélt, hogy a történtek gyökeresen megváltoztatták addigi halálbüntetés-ellenes hitvallását. Világossá tette viszont, hogy nemzetközi kötelezettségeink miatt a visszaállításról magasabb szinteken kell vitát kezdeményezni. Tizenhárom éve Orbán Viktor úgy látta, erre még nem érett meg a helyzet, de a terrorizmus árnyéka egyszer majd olyan nyomasztóvá válik, hogy az eszmélésre készteti az európai közvéleményt. A Charlie Hebdo szerkesztőségét ért támadás és az Iszlám Állam előretörése kétségtelenül remek alapot szolgáltat a párbeszéd elindításához.
