Még május 11-én fordult „kemény hangvételű” levélben az EEPG Federica Mogherinihez, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, valamint további uniós vezetőkhöz, hogy az EU rendezze a palesztin–izraeli konfliktust – írja a The Guardian.
European Eminent Persons Group (EEPG)
A csoport korábbi élvonalbeli európai politikusokat tömörít, mint Andreas van Agt volt holland, John Bruton volt ír, Michel Rocard volt francia kormányfők, Hubert Védrine és Roland Dumas volt francia külügyminiszterek.
A levélben külön kitérnek rá, hogy Benjámin Netanjáhú újraválasztása még égetőbbé teszi az unió beavatkozását, hiszen a politikus választási kampánya során több nézetét is felvázolta Palesztinával kapcsolatban, melyek elég távol álltak az önálló állam gondolatától. Hozzáteszik, hogy meggyőződésük szerint az izraeli miniszterelnökkel a „kettősállam” megoldásról sem lehet majd érdemben tárgyalni.
A levélírók felszólítják az uniót, hogy közvetítse polgárai akaratát, mely egyértelmű: a status quo felszámolása. „Itt az ideje megmutatni mindkét félnek, hogy az európaiak elítélik a nemzetközi jog megsértését, a különféle atrocitásokat, valamint az alapvető emberi jogok megtagadását.” (A levélben egyébkén kínosan ügyelnek rá, hogy ne az izraeli félre legyen kihegyezve a történet, a jogsértésekről mint valami elkerülhetetlen természeti katasztrófáról értekeznek, ennek ellenére jóval nagyobb felületet kap a zsidó állam felelőssége. Emellett kiemelik, hogy Palesztina csatlakozása a Nemzetközi Büntetőbírósághoz azt vonja maga után, hogy őket is számon lehet kérni a jogsértésekért – a szerk.)
Az EU-nak meg kell szakítania eddigi gyakorlatát, mely annyiban merült ki, hogy az amerikai politika mögé bújt, akik ugyanakkor „kisajátították a témát” – hívják fel a figyelmet. „Az amerikaiak több mint két évtizedes bábáskodása semmi látható eredményt nem hozott.” Hozzáteszik, hogy a humanitárius helyzet nemhogy javulna, hanem egyre aggasztóbb az elfoglalt területeken. Az sem lehet kifogás, hogy a régióban egyre több az égető helyzet, Szíria, Irak, Líbia és Jemen, hiszen a palesztin kérdésben ENSZ-döntések sora mutatja az igazodási pontot, míg az előző esetekben ilyen nem létezik. „Nem szabad elfelejteni, hogy Palesztina esetében egy 47 éves megszállásról beszélünk, melyet a nemzetközi jog »szörnyű« megsértése fémjelez” – fogalmaznak.
Arra is felhívják a figyelmet, hogy 2015-ben ismét az ENSZ BT elé kerülhet Palesztina ügye. A grémium uniós tagjainak egy véleményt kell képviselniük, mely az izraeli és palesztin felek egyenlőtlenségének felszámolását segíti – írják. A levélben ezek után határidőket és sarokpontokat fektetnek le, melyek között szerepel az állampolgárok közötti egyenlőség biztosítása etnikai hovatartozástól függetlenül, továbbá a telepek terjeszkedésénekfelfüggesztése, valamint hogy a most létesült telepeket ne vegyék figyelembe a végső határok kialakítása során.
