Az európai ember egyre hosszabb ideig él, viszont kevesebb gyermeke születik. A következő évtizedekben a nyugdíjasok száma jelentősen növekszik, az aktív korúak aránya csökken. Míg ma négy munkavállalóra jut egy nyugdíjas, 2060-ra már éppen ennek a fele, két aktív európai munkavállaló tart majd el egy 65 éven felülit. A május elején megjelent, „Jelentés a népesség elöregedéséről” című uniós kiadvány legfontosabb megjegyzései ezek, rávilágítva arra, hogy az európai fejlődés jelenlegi üteme nem fenntartható. A következő negyvenöt évben ugyan három százalékkal, vagyis 507-ről 523 millió főre nő az unió lakossága, a munkaképesek aránya azonban 4,4 százalékkal csökken. Egyértelmű, milyen hátrányosan érinti mindez az európai gazdaságot, amelynek egyre nagyobb szüksége lenne magasan képzett szakemberekre. Nem véletlen, hogy a napokban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke hangsúlyozta, az unió tagállamai munkaerő-piaci szempontból igen nehéz időszaknak néznek elébe, ezért szükség van a legális bevándorlás támogatására. Miként az sem lehet véletlen, hogy a múlt héten közzétett – azóta sokat kritizált – új európai migrációs stratégia is keresi erre a megoldást.
A jól képzett munkaerő Európába csábítására már 2009-től folynak erőfeszítések: ekkor fogadták el – az amerikai zöldkártya mintájára – a kékkártyarendszert. A cél világos, a versenyképesség növelése érdekében megkönnyíteni az EU-n kívülről érkező jól képzett munkavállalók belépését, illetve munkavállalását. Kék kártyát szigorú kritériumokkal (például felsőfokú végzettséggel, megkötött munkaszerződéssel) az Európában hiányszakmának számító területekre lehet kapni legfeljebb négy évre (ami meghosszabbítható), s ezzel együtt különleges, a családtagokra is kiterjedő jogosítványok járnak.
A rendszer ma is működik, igaz, meglehetősen alacsony hatásfokkal. Az Eurostat adatai szerint 2013-ban az Európai Unióban mindösszesen 12 854 kék kártyát adtak ki, ebből több mint 11 ezret Németországban (tegyük hozzá, Nagy-Britannia, Írország és Dánia úgy döntött, kimarad e szabályozásból). Ugyanakkor számos tagállam, így például Görögország, Ausztria, Svédország vagy Ciprus egyetlen esetben sem fogadott így harmadik országból érkező munkavállalót, míg Magyarországon 2012-ben egy, rá egy évre pedig négy kékkártya talált gazdára. Szakértők már a kékkártya szabályozásának előkészítésekor figyelmeztettek, túlzottan visszafogott terv készül. Miként Arnaldo Abruzzini, az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetségének (Eurochambres) főtitkára hangsúlyozta: „Egyértelmű bizonyíték van arra, hogy a versenyképesség és az innováció alapvető feltétele a magasan képzett munkaerő. A jelenlegi adatok azonban azt mutatják, a Magreb-országokból a magasan képzett bevándorlóknak csupán 5,5 százaléka jön az unióba, 54 százalékuk Kanadát vagy az Egyesült Államokat választja. Ha meg akarjuk fordítani ezt a folyamatot, sokkal ambiciózusabb tervre van szükség.”
Ennek jegyében az Európai Bizottság május végéig nyilvános konzultációt indít. A cél az, hogy a kék kártyáról szóló irányelvet akként alakítsák át, hogy lehetővé tegye minél több képzett szakember érkezését. Sőt, az eddigiekkel ellentétben, Európában befektetni szándékozó vállalkozókra is kiterjesztenék a hatályát, illetve megkönnyítenék az eddigi kékkártyások EU-n belüli mozgását.
Hogy mindez Magyarországon majd milyen fogadtatásra talál? Szembe kell nézni a ténnyel, a már jó ideje tartó nyugat-európai „agyelszívás” korában nem mellékes, milyen szakembergárdával felvértezve várja az ország a jövő kihívásait. A már idézett statisztika szerint 2060-ra Magyarország lakossága 9,2 millió főre apad, az idősek aránya és ezzel együtt a népesség elöregedésének költségei (egészségügy, tartós ápolás-gondozás, illetve egyéb, korral összefüggő közkiadások) jelentősen növekednek. Miközben az aktív munkavállalók (15–64 év közöttiek) aránya több mint 10 százalékkal csökken.
