David Cameron 2010 után másodszor is győzött. A Konzervatív Párt vezetője, Nagy-Britannia miniszterelnöke olyan fölénnyel nyert, amilyenre a közvélemény-kutatók sem számítottak. Nemhogy nem számítottak, a választás előtt készült több tonna papírból az volt kiolvasható, hogy 2015. május 7-én igen komoly küzdelem várható, s fej fej mellett lesz a Konzervatív és a Munkáspárt. Mint kiderült: Cameron győzött, az elemzők pedig leszerepeltek.
Túl magabiztosak voltak a jóslatok, az elemzőknek nagyobb hibahatárral kellett volna számolniuk – írja a választásról szóló elemzésében Nate Silver amerikai statisztikus, aki a 2012-es amerikai elnökválasztás idején mind az ötven államban pontosan megmondta, ki fog győzni. Az idei egyesült királysági választás idején – akkor, mikor még csak csordogáltak az adatok – azt írta: „lehet, hogy a világnak közvélemény-kutatási problémája van”. Megemlítette azt is, hogy az izraeli választás alkalmával is leszerepeltek az elemzők.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Egyesült Államok politikai berendezkedése eltér a szigetországétól: csak két párt verseng a szavazók kegyeiért. Emellett vannak „teljesen kiszámítható” államok, ahol borítékolni lehet a végeredményt. A kutatások volumene is sokkal mélyebb az USA-ban: több állam, hosszabb választási időszak, szinte megszámlálhatatlan közvélemény-kutató cég, ami mind nagyobb adatbázist biztosít.
Nagy-Britanniában – ahol a mostani öthetes volt az egyik legrövidebb választási időszak – a változók száma jóval magasabb, így a közvélemény-kutatók helyzete jelentősen eltér. Ilyen mértékű tévedésre azonban tizenhárom éve nem volt példa. Akkor szintén a konzervatívok arattak győzelmet azt követően, hogy a kutatások alapján rosszabb eredményre számíthattak.
A 2015-ös eredmény kapcsán három tényező sokkolta a szakértőket:
Túlbecsültük a Munkáspárt szavazatainak elosztását. A belső vizsgálatok során meg kell találni a miértekre a választ – mondta Gideon Skinner, az Ipsos MORI, az Egyesült Királyság második legnagyobb közvélemény-kutató cégének kutatási igazgatója. Egy másik, londoni székhelyű elemzőiroda vezetője, Tom Mludzinski azt hangsúlyozta, hogy a nagy eltérésben a bizonytalan szavazók játszhattak szerepet. Mint kiemelte: közvetlenül a választás előtti estén egy négyezres mintán alapuló felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezettek húsz százaléka úgy vélekedett, hogy még mindig meggondolhatja magát. Rámutattak a rejtőzködő konzervatív szavazókra is. Ennek ellenére nincs megfelelő magyarázatuk a jóslatok és a végső eredmény közti nagy különbségre.
James Morris, aki 2010-től egészen a múlt hétig a Munkáspárt elnökének, Ed Milibandnek dolgozott, azt mondta, hogy a párt belső kutatásai és a nyilvános felmérések között volt egy nagy különbség. „A közvélemény-kutatásaink során elsősorban nem a szavazási szándékot kérdeztük, azt kértük, hogy a válaszadók gondoljanak az országra, a gazdaságra, a főbb ügyekre, a pártokra, a vezetőkre. Úgy gondoltuk, hogy ezzel közelebb hozzuk őket a szavazóhelyiségek hangulatához.” Hozzátette: ez a típusú felmérés sokkal kevesebb bizonytalan szavazatot eredményezett – általában feleannyit, mint a nyílt közvélemény-kutatásoké.
Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet elemzője az előzetes felmérések és végső eredmény közötti eltérést két okban határozta meg az MTI-nek:
Fodor Csaba rámutatott, a bizonytalansági tényező mindig ott van a választás előtt készült kutatásokban. Ráadásul rontja a pontosság esélyét, hogy az egyesült királysági választási rendszerben csak egyéni körzetekben szavazhatnak. Emellett fontos tényező az is, hogy a nagy pártok politikai taktikáját befolyásolják az előzetes elemzések.
Ezt erősíti meg James Morris is:
Jogos az a nézet, hogy a közvélemény-kutatás tévedett a választást illetően, és ez a hiba nagy hatással volt a kampány elemzésére.
