Egymást érik a nyugati sajtóban azok az elemzések, amelyek aggódva értekeznek arról, hogy Moszkva az Európai Unió megosztására törekszik, s egyes országokat – mindenekelőtt Görögországot, Ciprust, Magyarországot, Ausztriát, esetenként Olaszországot említik – trójai falóként használja a Nyugattal szemben. Ezekben az írásokban egyre gyakrabban merül fel Közép-Európa kettészakadása, s kérdőjeleződik meg a régió több országának nyugati elkötelezettsége.
– Moszkva nem egységes egészként tekint Közép- és Kelet-Európára. Míg például Lengyelország vagy a balti államok biztonsági kockázatot látnak Oroszországban, fő céljuknak tekintik a feltartóztatását és Ukrajnát minden erővel a nyugati befolyási övezetbe terelnék, addig Magyarország vagy Szlovákia kimondottan partneri kapcsolatok építésére törekszik. Természetes módon ez a különbség az orosz politikában is tükröződik, így ez utóbbi országokat kiemelt partnerként kezeli – fogalmaz lapunknak a szakértő, aki szerint nem kell megosztani Európát, hiszen az önmagában sem egységes, s mint Közép-Európa példája is mutatja, még egy régión belül is eltérőek az érdekek.
Az említett írásokban, de az orosz sajtóban is gyakran előkerül, hogy az EU-n belül egyfajta oroszbarát lobbi formálódik, ezekben az eszmefuttatásokban is központi helyen szerepel Közép-Európa.
A szakértő szerint Oroszországban is vannak olyanok, akik a vágyaikat valóságként próbálják bemutatni, ám az is egyértelmű, hogy az ukrán válság új helyzetet teremtett. Abban a tekintetben mindenképp, hogy míg korábban némi leegyszerűsítéssel ugyan, de azt lehet mondani, hogy a nyugat-európai országok barátságosabban viszonyulnak Moszkvához, mint az egykori szocialista blokk tagjai, addig ez most nem így van.
Mindennél szembetűnőbb Németország éles külpolitikai fordulata, emellett az Európai Unión belül egyre nyilvánvalóbban kivehető a nemzetállamok erősödésének trendje, amely még inkább arra inspirálja Moszkvát, hogy ne egységes tömbként kezelje az EU-t. Az azonban aligha róható fel a Kremlnek, hogy az Egyesült Államokhoz vagy Kínához hasonlóan él az érdekek különbözőségéből adódó lehetőségekkel, s mindenekelőtt kétoldalú alapon építi a kapcsolatait – mondja Szuszlov.
Tény, hogy Moszkva nem sajnálja a kapcsolatok „olajozására” a pénzt, hazánknak tízmilliárd eurós hitelt nyújt a paksi erőmű bővítésére, Görögország pedig 3-5 milliárdot kaphat előlegként gázvezeték építésére. Szuszlov egyetért ezzel.
– Igen, a gazdasági kapcsolatok erősítése pénzbe kerül, látjuk ezt más országoknál is, ám ez befektetés a jövőbe. Hogy mást ne mondjak, ez Magyarország esetében már ott megtérül, hogy Budapest támogatóan lép fel például a Török Áramlat kérdésében. De még tovább mennék, hiszen Európa kettészakadását, sőt az ukrán válság megoldását is segíti, ha erősödik az unión belül az Oroszországhoz rugalmasan, pragmatikusan közelítők csoportja – állítja a szakértő.
Az orosz sajtó közben a nyugati kapcsolatok feszültté válására egyfajta válaszként egyre többet foglalkozik azzal, hogy Moszkva elfordul Európától.
– Erről szó sincs, Európa a természetes partner, de élni próbálunk a keleten nyíló lehetőségekkel is. Tény, hogy a nyugati kapcsolatok válsága dinamizálta a keleti nyitást, s adott neki egyfajta nyugatellenes felhangot, ám Moszkva aligha akar Peking „kistestvére” lenni. A keleti vektor erősödése ugyanakkor növeli a mozgásteret, s magabiztosságot kölcsönöz az európai partnerekkel folytatott párbeszédben – fejti ki Szuszlov.
