A közeli baptista templomban megrendezett gyászszertartásra olyan sokan érkeztek, hogy a kívül rekedtek számára kivetítőn közvetítették a végső búcsút.
„A kéz, amely egykoron gyapotot szedett, később gitárhúrokat pengetett hazai és nemzetközi színpadokon” – mondta búcsúbeszédében Herron Wilson tiszteletes, hangsúlyozva, hogy King példája bizonyítja, az ember a legnyomorúságosabb körülményekből is győztesen kerülhet ki.
A 15-szörös Grammy-díjas blueszenész, a Rock and Roll Hírességek Csarnokának tagja az Indianolától 32 kilométerre fekvő Berclairban született 1925-ben. 17 éves volt, amikor Indianolába költözött, ahol amellett, hogy traktorvezetőként ültetvényeken dolgozott, már gospelt és bluest játszott templomokban, klubokban, utcákon és a helyi rádióban. A második világháború után, 1948-ban költözött Memphisbe. Utóbbi éveit Las Vegasban töltötte, ott is hunyt el május 14-án 89 éves korában. Indianolát tartotta szülővárosának, 1980 óta minden évben itt játszotta „hazatérő” koncertjét.
„B.B. King mindörökre a blues királya marad” – hangoztatta a szertartásra küldött üzenetében Stevie Wonder, aki személyesen nem tudott megjelenni a temetésen. Tony Coleman, aki 37 éven át volt King dobosa, felidézte, hogy a blueslegenda soha nem nevezte magát a blues királyának. „Ő úgy gondolta, hogy a blues a király, és kötelességének tartotta, hogy meg is tartsa királynak” – mondta.
A szertartáson felolvasták Barack Obama amerikai elnök levelét. „A blues elvesztette királyát és az amerikaiak elvesztettek egy legendát. Senki sem dolgozott keményebben B.B.-nél. Senki nem tett többet azért, hogy terjessze a blues gospeljét” – írta Obama.
A gyászszertartás már szerdán megkezdődött, amikor King koporsóját Memphis repülőteréről a helyi Handy Parkba vitték, amely első zenei sikereinek színhelye volt. Pénteken ravatalozták fel az indianolai múzeum kertjében, ahol több mint négyezren vettek búcsút tőle.
A múzeum azt tervezi, hogy a kertben emlékparkot létesít padokkal és vízfallal B.B. King sírja körül.
