Ma sem ismert a Katrina hurrikán áldozatainak száma

A vihar pusztító hatásain sokat rontott a kormány, a rendőrség és a civil szervezetek felkészületlensége.

A Katrina hurrikán 2005 augusztusában zúdult az Egyesült Államok déli partvidékére: a természeti csapás több ezer ember életét követelte, és tombolása az Országos Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) felmérése alapján legkevesebb 108 milliárd dolláros anyagi kárral járt.

A vihar útjába esett New Orleans is, amelynek vezetői tisztában voltak azzal: ha a vihar „telibe kapja” a várost, az alacsonyabban fekvő területeket el fogja árasztani a víz. Az utakon és autópályákon csak kifelé engedélyezték a forgalmat, így a lakosság mintegy 80 százalékának sikerült elhagynia a települést. Sokan azonban gépjármű híján ezt nem tehették meg, utólagos becslések a számukat mintegy 120 ezerre teszik – írta az MTI. Közülük 15 ezer embert a Superdome sportcsarnokban szállásoltak el, a legtöbben mégis saját házukban várták a Katrinát.

A hurrikán augusztus 29-én, hétfőn érte el a várost, némileg gyengülve, de még mindig 203 km/h szélsebességgel. A vihar több ezer lakóházat rongált meg, sok helyen átszakította a várost övező gátrendszert is. New Orleans 85 százaléka víz alá került, melynek szintje helyenként elérte a négy és fél métert. Megszűnt az áram- és vízellátás, járványveszély fenyegetett. A házaikban rekedt, többnyire a tetőkre menekült emberek mentése csak napokkal később kezdődött meg. Fejetlenség uralkodott, és akadozott a kommunikáció.

A sajtóban még mindig ellentétes információk keringenek arról, hányan haltak meg a Katrina hurrikán során, valamint annak következményei miatt – írja honlapján a Five ThirtyEight Science. A Daily News 1839-re teszi az elhunytak számát, míg az AccuWeather 1800, az Insurance Journal több mint 1800, a The New Orleans Times – Picayune pedig 1833 áldozatról ír.

Nincs olyan emlékmű, mely felsorolja az elhunytak nevét, nem tudni, hány halott van, akiket nem azonosítottak, és nem született megállapodás arról, hogy egy újabb katasztrófa esetén miként lehetne számon tartani az áldozatokat. Továbbra is sötétben tapogatóznak.

Minden második évben gyilkolni fognak a hurrikánok?

Szakértők szerint a Katrina által 2005-ben okozott pusztítás jelentős részét a partokat elemi erővel ostorozó viharhullámok okozták. A különböző hatástényezőket egységes rendszerbe ötvöző modell alapján, amelyet az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben vázoltak fel, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ha a levegő átlaghőmérséklete 0,4 Celsius-fokkal emelkedik a század végéig, akkor a Katrina erejű, szélsőséges hurrikánok száma megkétszereződik, sőt gyakoriságuk a hőmérséklet-emelkedéssel arányosan növekedhet.

Louisiana – saját bevallása szerint – sosem fejezte be a halottak számlálását. A témában az utolsó, 2006 februárjában kiadott sajtóközleményükben 1103 elhunytat említenek, ám ha ma feltennénk ugyanezt a kérdést, az egészségügyi osztály egy 2008-as tanulmányt idézne, mely a halotti bizonyítványok áttekintése során arra jutott: összesen 986-an vesztették életüket. Ugyanakkor elemzésükben hozzáteszik, hogy ez az érték valójában akár 50 százalékkal is magasabb lehet.

A katasztrófa a védekezés és a mentés során súlyos hiányosságokra hívta fel a figyelmet, ezzel együtt pedig az amerikaiak azt érezték, hogy a kormány nem képes megfelelően reagálni a veszélyhelyzetekre – írja a The Huffington Post.

A Katrina hurrikánra adott szövetségi válasz során hibát hibára halmoztak, azóta is folyamatos bírálatok érik George W. Bush elnököt és a Katasztrófavédelmi Hivatalt (FEMA).

Az adományokat közvetítő cégek is komoly bonyodalmakat okoztak. Az FBI információi alapján több mint ötszáz olyan weboldalt hoztak létre, melyen keresztül az áldozatoknak címzett segélyek szélhámosok kezében kötöttek ki. Még olyan, megbízhatónak tartott szervezetet is heves kritikák érték, mint a vöröskereszt, ami sokak szerint kaotikusan reagált a katasztrófára. Az adományok zömét összegyűjtő jótékonysági szervezetet főleg azért bírálták, hogy nem működött együtt azokkal a csoportokkal, melyek a hosszabb távú újjáépítési és helyreállítási munkálatokra fókuszáltak. Ehelyett az adományok kizárólag rövid távú szükségleteket – elsősorban az élelmezést és a menedék biztosítását – elégítették ki.

Kellemes meglepetést jelentett viszont a magánszektor reagálása a történtekre. Erre a legjobb példa talán a Walmart kereskedelmi lánc, mely sokat segített a rászorulóknak, jelentősen javítva ezzel a közvélemény cégről alkotott képét is, és többen úgy vélik: bebizonyosodott, hogy a magánvállalatok pótolhatják azokat a hiányosságokat a katasztrófavédelemben, melyeket a közszféra és a civilszervezetek nem kezelnek megfelelően.

A vihar által okozott, 108 milliárd dolláros kár messze meghaladja azt a 65 milliárd dolláros veszteséget, amit a Sandy hurrikán idézett elő 2012 októberében. New Orleans lakossága 484 ezer főről 230 ezerre esett vissza (ez 2014-re 384 ezerre nőtt), az üres lakások száma pedig a Katrina után megduplázódott, és a város továbbra is 1700 lakatlan telket próbál elárverezni – közölte a Nydailynews.com.

Az elmúlt tíz év alatt New Orleans sokak szerint teljesen újjászületett: az épületek ismét régi fényükben pompáznak, a Vieux Carré évi tízmillió turistát vonz a városba, a gazdaság pedig sok szempontból erősebb, mint amilyen a katasztrófa előtt volt. Ám akadnak olyanok – főleg a különösen szegény, fekete lakosság körében –, akiknek továbbra is folyamatos küzdelem az élete.

Közülük több mint 175 ezren hagyták el a vihar után New Orleanst, ebből 70 ezren soha nem tértek vissza. Eközben az elmenekült nem latin-amerikai fehér lakosság szinte teljes egészében visszaköltözött. Az afroamerikaiak aránya ezzel a 2005-ös 66 százalékról 2013-ra 59 százalékra esett vissza.

Ugyanakkor a feketék szerepe a város gazdasági-társadalmi szerkezetében is megváltozott, lassan elkezdtek kiszorulni a középosztályból. Akik napjainkban még ide sorolhatók, többnyire nyugdíjasok vagy pályafutásuk végéhez közelednek, ezzel szemben a fiatalok nagy számban hagyják el a várost egy jobb élet reményében – olvasható a Five ThirtyEight Science cikkében.

A fekete középosztály elöregedése éles ellentétben áll a városba érkező képzett – túlnyomó részt fehér – szakemberekkel. 2011 és 2013 között csak New Orleans közel tízezer, negyven évnél fiatalabb friss diplomást adott az Egyesült Államoknak.

Ezzel óriási nyomást helyeztek a nehéz helyzetű, afroamerikai családokra: a város bizonyos részein a lakhatási költségek már felveszik a versenyt olyan, kifejezetten drága városokkal, mint New York vagy Boston, ugyanakkor az átlagjövedelem New Orleansban jóval alacsonyabb.

Szakértők szerint egy sor politikai döntés is ellehetetlenítette a fekete lakosság helyzetét a hurrikán után. A New York Magazin egyik cikkében hét olyan programot mutatnak be, melyek hátrányosan különböztették meg az afroamerikaiakat a kártalanítási összeg megállapítása során, emiatt több ezer családnak nem volt elég pénze az újrakezdésre.

Ráadásul röviddel azután, hogy lecsapott a vihar, a louisianai törvényhozás átvette az iskolák feletti irányítást, s több ezer, főként fekete alkalmazott vesztette el az állását.

Beverly Wright, a Dillard Egyetem szociológusa hangsúlyozta: azzal, hogy állami iskolák oktatóit és személyzetét rúgták ki, hatalmas pofont adtak a középosztálynak, mivel ezekben a szakmákban sok afroamerikai tudott érvényesülni.

Obama, Bush és Clinton New Orleansban

Barack Obama amerikai elnök és két elődje, George W. Bush és Bill Clinton is felkeresi New Orleanst a Katrina hurrikán pusztításának 10. évfordulója alkalmából.

Obama, aki a természeti katasztrófa ötödik évfordulóján is ellátogatott a városba, csütörtökön utazott New Orleansba Craig Fugate, a szövetségi katasztrófaelhárítás (FEMA) igazgatójának társaságában. Az ügynökség 2009 óta dollármilliárdokat költött a helyreállításra Louisiana, Mississippi, Alabama és Florida államban.

Bush pénteken látogatott el abba az iskolába, ahol a katasztrófa első évfordulójáról emlékezett meg, Clinton pedig szombaton szólal fel a város központi jubileumi szertartásán.