A Hszinhua szerzője egyebek között utalt arra, hogy a regionális ügyekbe beavatkozva Washington közvetve és közvetlenül is elősegítette Szaddám Huszein, Moammer Kadhafi és Hoszni Mubarak hatalmának megdöntését, támogatta a szíriai ellenzéket Bassár el-Aszad kormányával szemben. Nem kis részben az Iszlám Állam terrorja miatt és mert ártatlan civilek százezrei haltak meg véres konfliktusokban, milliók kényszerültek otthonuk elhagyására, s először Libanonba és Törökországba, majd Európába mentek. A tömegek mostani áradata Európába közvetlen következményük a nyugati lépéseknek – fogalmazott a Hszinhua szerzője. Hozzáteszi: a Nyugat ugyanakkor sosem fogja tudni teljes mértékben kárpótolni a szíriaiakat „szívszorító szenvedéseikért”.
A kommentár következtetése, hogy a most megtapasztalt nehéz és fájdalmas lecke egyrészt azt tanítja, hogy a diplomácia mindig jobb megoldás, mint a katonai akció, másrészt pedig azt, hogy az Egyesült Államok követése nem mindig jó választás.
A Hszinhua egy másik jegyzetében arra hívta fel a figyelmet, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosának adatai szerint a világon a legnagyobb befogadó országok a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában vannak. Ezt a szerző úgy értelmezi, hogy a világ fejlődő országai veszik vállukra azokat a terheket, amelyek a tehetősebb államok felelőtlen katonai beavatkozásai révén keletkeznek.
