Lassan araszolunk a közelgő helyhatósági választások miatt teleplakátolt Bécset megbénító péntek délutáni dugóban a Westbahnhof felé. Jobb oldalon HC Strache ördögi vigyorral hirdeti, hogy visszaállítják a határellenőrzést. A radikális Szabadságpárt poszterével szemben viszont vörös felirat áll, Európa-erőd bevételét sürgeti, mellette ott az anarchisták jól ismert jele is. Velünk szemben pedig esőkabátba bugyolált migránsok sietnek át a zebrán, szemmel láthatóan egyik üzenet sem érdekli őket.
Ami nem is csoda, hiszen, menekültszemszögből nézve a nagybetűs Nyugat keleti kapujában vagyunk. Elsősorban arra keressük itt a választ, hogy több ezer kilométer gyalogolás, buszozás, vonatozás, taxizásnak hazudott embercsempészet után a menedékkeresők miért nem maradnak Ausztriában. Elvégre háború itt sincs, az ország gazdagabb, mint az út során érintett tranzitországok bármelyike, euróban számolnak itt is és Ausztria nyelvét a migránsok egyelőre ugyanúgy nem beszélik, mint mondjuk a fő célpontnak számító Németországét. A Westbahnhof tövében bizony az is kiderül, hogy Bécs is van már annyira toleráns és multikulturális, hogy lehet kapni halal módon elkészített hot dogot. (A halal azokat az étkezési szabályokat jelöli, amelyek előírják, hogy milyen húsokat fogyaszthatnak az iszlám hívei – a szerk.)
Kérdéseinkre egy olyan migránstól kapunk első ízben választ a pályaudvar bejárata előtt, aki már nem is migráns. A szíriai születésű Mohamed ugyanis tíz hónapja letelepedett már itt. Osztrák útlevelét ugyanolyan gyorsan, büszkén és mosolyogva veszi elő, ahogy honfitársai kapták elő hátizsákjukból a befóliázott szír okmányaikat Röszkén. Ausztria megtelt. Ez a válasza fenti kérdésünkre. Beleszív a cigarettájába, és talán a füst kifújása, talán a körülöttünk fel-alá mászkáló, dohányt kunyizó migránsok miatt kicsit elhalkulva teszi hozzá: Németország lakást is ad, Ausztria nem. Itt fizetni kell. Ő is ezt teszi, a lakbér pedig nem olcsó, állítása szerint 550 euró. Mohamed nem árulja el, mit dolgozik.