A magyar katonai szakemberek által „nagyfiúnak” becézett egységek létrehozásáról még 2014-ben, a walesi NATO-csúcstalálkozón döntöttek. Ekkor összesen hat ország, Lengyelország, Románia, Bulgária, valamint a baltiak jelezték, hogy befogadnának ilyeneket.
Az NFIU lényege, hogy a tagországok központi parancsnoksága mellett működve részt vesz a tervezési folyamatokban, és előkészíti a szövetség kibővített reagáló erejének (NRF) magját alkotó, 48 órán belül telepíthető nagyon gyors reagálású harci kötelék (VJTF) helyi gyakorlatait, illetve esetleges éles bevetését.
Abban a koncepcióban, amely szerint a Krím annexióját követően Oroszország közvetlen fenyegetést jelent a keleti tagországokra, az NFIU rövidebb reakcióidőt tesz lehetővé egy támadás esetén, azt, hogy nem kell kapkodni vagy rögtönözni.
Az egységekben nagyjából negyvenen dolgoznak, ennek felét a fogadó ország adja, parancsnoka viszont jellemzően külföldi. Amikor fokozódik az aktivitás vagy vészhelyzet van, kibővítik az egység kapacitását, ilyenkor a létszáma akár a száz főt is elérheti.
A Walesben NFIU-t kérő országok köre pontosan lefedte azokat, amelyek az ukrajnai válságban keményvonalas oroszellenes álláspontot tettek magukévá, történelmileg (Bulgária kivételével) a legjobban fenyegetve érzik magukat, illetve földrajzilag valóban ki vannak téve az orosz katonai képességeknek. A nyugati országok értelemszerűen nem jöttek szóba, a Moszkvával szemben politikai síkon is visszafogottabb álláspontot képviselő, kevésbé veszélyeztetett szövetségesek, így Magyarország, Csehország és Szlovákia pedig nem kértek ilyen egységet. A nemleges döntésnek akkor az is része volt, hogy egyes vélemények szerint az NFIU-k telepítése sérti az 1997-es NATO–orosz alapokmány szellemiségét, hiszen az azt írta elő, hogy a felek tartózkodnak jelentős erők állandó telepítésétől az új tagországok területére. Bár az egységek nem nagyok, de vezetés-irányítási szerepük miatt semmiképpen sem jelentéktelenek, ráadásul permanens szervezetek.
A helyzet a tél végén azonban megváltozott, nagyjából azzal egy időben, hogy a magyar kormány korrigálta az Egyesült Államokkal kapcsolatos korábbi politikáját, például katonai kontingens küldését ajánlotta fel Irakba. A februári brüsszeli védelmi miniszteri találkozón már Hende Csaba tárcavezető is jelezte, hogy Budapest igényt tart egy „nagyfiúra”, amelyet Székesfehérváron, az Összhaderőnemi Parancsnokságon helyeznének el. Magyarországgal egy időben (egyes vélemények szerint a regionális politikai játszma részeként) Szlovákia is jelezte szándékát egy ilyen egység befogadására. Mivel később történt meg a döntés, a szolgálatba állást ekkor 2017-re tették. Azóta felvetődött, hogy felgyorsítják a folyamatot, így már 2016-ra elkészülhetnek.
Úgy tudjuk, hogy Fejér megye székhelyének laktanyáinál jelentős átalakítások várhatók. A székesfehérvári NFIU elhelyezése ugyanis jelenleg nem használt, elhanyagolt laktanyaépületek felújításával járna, illetve biztonsági megfontolások miatt elképzelhető, hogy lezárnák a két katonai objektumot jelenleg egymástól elválasztó Zámolyi utat.
Az NFIU telepítése csak az egyik jelentős változás, amelyet a Nyugat és Oroszország között kialakuló új hidegháborús viszonyrendszer okoz Magyarországon. Mint arról lapunkban korábban beszámoltunk, az Egyesült Államok a tatai laktanyában állandó jelleggel négy Abrams harckocsi és nyolc Bradley páncélozott szállító harcjármű, összesen ötven különböző jármű telepítését tervezi. Személyzetük csak a gyakorlatok idejére, váltásokban érkezne hazánkba, elsősorban a tavasztól őszig terjedő időszakban.
