A családról szóló püspöki szinódus felhívása a katolikus egyháznak a Közel-Keleten élő családok miatti aggodalmát fejezi ki. Az évek óta tartó „véres konfliktusok” elmondhatatlan borzalmak áldozataivá tették a térségben élőket, akiknek körülményei az utóbbi hónapokban és hetekben tovább rosszabbodtak a közlemény szerint.
A szinódus résztvevői hangsúlyozták, hogy az évek óta tartó véres konfliktusok, a tömegpusztító fegyverek használata, az emberek öldöklése, lefejezése, elrablása, a nőkkel való kereskedelem, a gyermekek katonának való kényszerítése, a vallási és nemzetiségi hovatartozás miatti üldözések, az imahelyek és a kulturális örökség elpusztítása több ezer családot kényszerítettek otthonuk elhagyására és menekülésre.
Felhívásukban hozzátették: ebben a „drámai kontextusban” az emberi méltósághoz és a népek közötti békés együttéléshez való alapvető jog sérül meg, az élethez és a vallásszabadsághoz való joggal, és ugyanígy sérülnek a nemzetközi humanitárius jogok is.
A püspöki szinódus tagjai szolidaritásukról és imájukról biztosították a Közel-Keleten élőket, közöttük a vallási vezetőket, hívőket és a térség összes lakosát. A püspökök a túszul ejtett emberek szabadon engedését sürgették.
„Ne legyen több erőszak, elég a terrorizmusból, legyen vége a pusztításnak és az üldözésnek! Azonnal legyen vége az ellenségeskedésnek és a fegyverkereskedelemnek!” – olvasható a püspöki felhívásban.
A szinódus résztvevői köszönetüket fejezték ki Jordániának, Libanonnak, Törökországnak és annak a számos európai országnak, amelyek befogadták a menekülteket. Ugyanakkor arra szólították fel a nemzetközi közösséget, hogy „az egyéni érdekeket félretéve a diplomácia, a párbeszéd és a nemzetközi jog eszközeivel keressen megoldást”.
„Meggyőződésünk, hogy a béke lehetséges, és meg lehet állítani az erőszakot Szíriában, Irakban, Jeruzsálemben és az egész Szentföldön, amely napról napra egyre több családot és ártatlan civileket érint, egyre súlyosbítva a humanitárius válsághelyzetet” – szól a közlemény.
A püspökök ugyanilyen aggodalomnak adtak hangot a világ más részein, de hasonló körülmények között élő családok helyzetéért, külön megemlítve Afrikát és Ukrajnát, ahol szintén a „méltóságteljes és békés” élethez való visszatérést szorgalmazták.
