Bátor Harcos a Bakonyban

Magyarországon régóta nem látott bemutatóval, páncélosok és csatarepülőgépek bevetésével zárult az amerikai–magyar hadgyakorlat.

Az alapgondolat az, hogy korszerű berendezéseikkel, kommunikációjukkal és támogató erőikkel (tüzérség, repülőgépek) az amerikaiak képessé teszik a kevésbé korszerű, vagy egyenesen elavult felszereltségű szövetségeseiket, hogy mégis eredményes harcot vívjanak. A tegnap bemutatott hagyományos védekezés-támadás mozzanatokban is hangsúlyosan a magyarokra (például a tatai T–72-es harckocsikra) hárultak a közvetlen harci feladatok, az amerikaiak pedig páncéltörő rakétáikkal, nehéztüzérségükkel, A–10-es csatarepülőgépeikkel (a magyar Gripenek mellett) elsősorban azokat a harctéri feltételeket alakították ki, melyben erre lehetőségük volt. Az üzenet lényege – az Obama-kormány úgynevezett „hátulról vezetés” politikájával összhangban –, hogy az Egyesült Államok immár semelyik szövetségese helyett sem hajlandó háborút vívni, de kész maximális támogatást nyújtani ehhez.

A Bátor Harcos gyakorlati mozzanataival párhuzamosan vezetési-szimulációs gyakorlatra is sor került, melyen más szövetséges katonák mellett ukrán megfigyelők is részt vettek.

A bakonyi manővereket követően az amerikai Strykerek a napokban Táborfalvára érkeznek, személyzetük rövid pihenőidőt kap, majd Romániába utazik tovább, ahol újabb, hasonló elvek szerint szervezett gyakorlaton vesz részt. A tegnap a szárazföldi erőknek támogatást nyújtó, Pápára és Kecskemétre települt amerikai A–10-es csatarepülőgépek ugyanakkor év végéig Magyarországon maradnak, hozzájárulva a magyar előretolt repülésirányítók és a visegrádi négyek európai uniós harccsoportjába (V4 EUBG) felajánlott Gripenek pilótáinak képzéséhez.

De ezzel még nem ért véget a hazánkban gyakorlatozó amerikai erők sora: nemrégiben Tatára lánctalpas Bradley M3 felderítő harcjárművek érkeztek azokból a németországi készletekből, melyeket rövidesen állandó jelleggel előrevonnak a keleti tagországokba. Mint a jövőben kialakítandó rendszerben, a személyzet ezúttal is váltásos alapon érkezett hozzájuk az Egyesült Államokból.

Összevetve a környező országokkal, ahol még a külföldi újságírókat is szívesen látják az elsősorban amerikai részvétellel zajló hadgyakorlatokra, Magyarországon esetleges, de semmiképpen sem átlátható a kormány tájékoztatási politikája. Jól érezhető, hogy az amerikai csapatok magyarországi gyakorlatairól igyekeznek a lehető legvisszafogottabb módon kommunikálni, elsősorban saját hivatalos csatornáikon keresztül. Jellegzetes tapasztalat az is, hogy a kutakodó újságírót a magyar szervek az amerikaiakhoz irányítják, az amerikaiak pedig – arra hivatkozva, hogy a nyilvánosságért a befogadó nemzet a felelős – a magyarokra mutogatnak.

Nem jobb a helyzet azokkal a dokumentumokkal sem, amelyeket a kormánynak törvényi kötelezettsége nyilvánosságra hozni a tervezett csapatmozgásokkal kapcsolatban. Az idei évre vonatkozó 2014. decemberi kormányhatározat sok helyütt pontatlannak bizonyult, és eddig háromszor módosították: az A–10-esekre vonatkozó sor lóhalálában, október 7-én került be a Magyar Közlönybe, ráadásul virágnyelven, melyet csak a témában járatos személyek fejthetnek meg. Jellemző az is, hogy a Bátor harcos nevű hadgyakorlat résztvevőinek felsorolásából pont a legnagyobb, amerikai kontingens maradt ki.