„Globális szerepet várunk az EU-tól”

A magyar és a többi térségbeli államéval nagyrészt azonos nézeteket vall a menekültválság értékelése szempontjából Horvátország elnöke.

– Mit lép Horvátország, ha a magyar kormány lezárja a magyar–horvát zöldhatárt?
– Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mivel ez ügyben az egyetlen illetékes, a horvát kabinet nem nyilatkozott. Jósolgatásokba bocsátkozni értelmetlen. Azt ugyanakkor ne feledjük, hogy a zöldhatár lezárásáról beszélünk, azaz az illegális határátlépés megakadályozásáról. Fontos lenne, hogy a Horvátország és Szerbia közötti határszakaszt is biztonságossá tegyék. Valamikor le kell zárni a horvát–szerb zöldhatárt, hiszen ha folyamatosan ellenőrizetlenül érkezik a migránsok tömege, az súlyos gondot fog okozni Horvátországnak.

– Épüljön kerítés Horvátország és Szerbia határára is?
– Azt szeretném, hogy ne legyen szükség határzárra, de tény, hogy óriási tömegek igyekeznek bejutni az EU területére. A zöldhatárt jobban kell őrizni az eddigieknél.

– Hogyan ítéli meg Angela Merkel szerepét a migránsválságban, milyen befolyással van Németország a magyar és a horvát intézkedésekre?
– Németország kulcsszerepben van. Hiba, hogy a befogadó országok nem határozták meg már a legelején, ki a gazdasági, illetve ki a politikai menekült, s arról sem döntöttek, milyen módon kezeljék e két csoportot. A boszniai háború idején csaknem egymillió menekültet fogadott be Horvátország. Akkor és most is nyilvánvaló, hogy a háború, a pusztítás elől menekülőknek menedéket kell nyújtani. Csakhogy a jelenlegi migránsválság nem csupán humanitárius kérdés, annál sokkal bonyolultabb probléma. Látjuk, hogy az érkezők kilencven százaléka életerős, fiatal férfi. Kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: ők magukra hagyják odahaza gyerekeiket, családjukat, elesettjeiket? Természetesen legyünk humánusak, de egyidejűleg legyünk figyelemmel országaink stabilitására is. A migránsválság nemzetbiztonsági kérdéseket vet fel. Az EU szintjén foglalkozni kell a jelenség gyökereivel, a közel-keleti térségben zajló háborúkkal, a terrorizmussal, az Iszlám Állam felszámolásával, az ottani szegénységgel, beruházni kell azokba az országokba, ahonnan a menekültek érkeznek, hogy az ott élők ne kényszerüljenek hazájuk elhagyására.

– Összefogás körvonalazódik a kelet-közép-európai térségben a migránsügy kapcsán, ugyanakkor Európa nyugati feléből egyre több kritika éri az új tagországokat a kvótarendszer elutasítása, azaz a szolidaritás vélt hiánya miatt.
– Nem tartom jogosnak a nyugati bírálatokat. Az egykori kommunista országok rendkívül nehéz utat jártak be az uniós tagság eléréséig. E térség állampolgárainak ugyanolyan joguk van arra, hogy eldöntsék, milyen jövőt szeretnének, mint nyugati társaiknak. Ami pedig a szolidaritásként tálalt kvótarendszert illeti, hogyan lehet majd meggátolni a különböző államokba – mondjuk Horvátországba – küldött menekülteket abban, hogy ne éljenek az egyik legfontosabb uniós alapelvvel, a szabad közlekedés jogával? Szabad lesz előttük az út Németországba, Nagy-Britanniába, bárhova, ahol jobb megélhetést remélnek. Mit oldottunk így meg a kvótarendszerrel? Ráadásul ezzel csak a néhány hónappal ezelőtt megérkezett migránsok ügyét kezeljük, egyben üzenetet küldve az indulásra váróknak. Az Európai Uniónak globális szereplővé kell válnia a migránskérdés megoldásában, és a szolidaritást, felelősségvállalást ki kell terjeszteni más nemzetközi aktorokra is, mint például az ENSZ vagy az Egyesült Államok.