– Szóvivője arra kért az interjú előtt, hogy tekintettel a horvát választási kampányra, lehetőleg kerüljem a belpolitikai jellegű kérdéseket. A kérést tiszteletben tartva, engedjen meg egyetlen kivételt Zoran Milanovic kormányfőre vonatkozóan. A magyarok számára meglepő az a látványos hangnembeli különbség, ami az ön, illetve a baloldali horvát miniszterelnök között van a magyar–horvát kapcsolatokat illetően. Ez a különböző látásmód, stílus csupán abból adódik, hogy eltérő politikai nézeteket vallanak, vagy habitus, esetleg személyes indíttatás miatt is?
– A kohabitáció, azaz a másfajta értékeket, ideológiákat képviselő kormányfő, illetve államfő politikai együttélése önmagában is magyarázza az ellentétes véleményeket. Ezen túlmenően az alkotmány szerint más szerepe van a miniszterelnöknek, és más az elnöknek. Semmiképen sem szeretném kommentálni Zoran Milanovic személyét vagy álláspontját bizonyos kérdésekkel kapcsolatban, ez nem feladatom. Csupán a helyzet reális megítéléséhez szeretnék hozzájárulni, ami Horvátország érdekét szolgálja. Elnöki pozíciómból fakadóan azt is feladatomnak érzem, hogy képviseljem az állampolgárok hangját, politikai nézeteiktől függetlenül. Úgy vélem, ha bárkivel szemben ellenséges hangnemet ütünk meg, könnyen új ellenségeket szerzünk magunknak.
– A horvátok hangját említette. Horvátországi ismerőseim számoltak be arról, hogy különböző, a magyar kormány menekültpolitikáját bíráló zágrábi újságcikkek alatt a horvát kommentelők túlnyomó többsége Orbán Viktorral szimpatizáló véleményeket fogalmaz meg. Hogyan jelenik meg az átlagemberek szintjén a jelenlegi éles magyar–horvát vita?
– Nézze, az emberek nem naivak. Nekünk, politikusoknak, vezetőknek mindenekelőtt kötelességünk az igazság bemutatása. Jelenleg azt rovom fel a horvát kormánynak, hogy eltúlozza a migránskérdés humanitárius oldalát, míg ennek a kérdésnek gazdasági, társadalmi dimenziói is vannak.
– Ön egy korábbi interjúban nyíltan beszélt a Horvátország által elkövetett hibákról a migránsügy kapcsán. Hogyan látja, Magyarország részéről is voltak mulasztások, például megfelelőnek tartja-e Zágráb tájékoztatását felé a kerítésépítést illetően?
– A menekültválság már régóta tart, így előre lehetett látni, hogy előbb-utóbb ez a hullám eléri Horvátországot is. A horvát hatóságoknak, a rendőrségnek, a titkosszolgálatoknak idejében fel kellett volna venniük a kapcsolatot magyar és szlovén kollégáikkal ez ügyben. Elmulasztottunk tárgyalni a szomszédos országokkal és másokkal, így Brüsszellel is. A menekültekkel kapcsolatos horvát tervek rövid időre szóltak, a hatóságok nem számoltak az óriási tömeggel. A migrációs válság korántsem Magyarország vagy Horvátország problémája, hanem az egész unióé és azoké az országoké, ahonnan kiindult a krízis. Éppen ezért a megoldáshoz összeurópai szolidaritásra van szükség. Tárgyalni kellett volna a helyzetről, és egyértelmű üzenetet küldeni a menekülteknek. Amit most láttunk, az nem egyéb ad hoc helyzetkezelésnél. Jelenleg csak rövid távú következményekben gondolkozunk a hosszabb távra mutató megoldások helyett. Meg kell védeni az unió külső határait, elsősorban a török–görög tengeri határt, ahol beáramlanak a menekültek. Az EU-nak elsődleges feladatként kell kezelnie, hogy már az unió határánál megteremtse a menekültek és a gazdasági bevándorlók szétválasztásának feltételeit.
– Mit lép Horvátország, ha a magyar kormány lezárja a magyar–horvát zöldhatárt?
– Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mivel ez ügyben az egyetlen illetékes, a horvát kabinet nem nyilatkozott. Jósolgatásokba bocsátkozni értelmetlen. Azt ugyanakkor ne feledjük, hogy a zöldhatár lezárásáról beszélünk, azaz az illegális határátlépés megakadályozásáról. Fontos lenne, hogy a Horvátország és Szerbia közötti határszakaszt is biztonságossá tegyék. Valamikor le kell zárni a horvát–szerb zöldhatárt, hiszen ha folyamatosan ellenőrizetlenül érkezik a migránsok tömege, az súlyos gondot fog okozni Horvátországnak.
– Épüljön kerítés Horvátország és Szerbia határára is?
– Azt szeretném, hogy ne legyen szükség határzárra, de tény, hogy óriási tömegek igyekeznek bejutni az EU területére. A zöldhatárt jobban kell őrizni az eddigieknél.
– Hogyan ítéli meg Angela Merkel szerepét a migránsválságban, milyen befolyással van Németország a magyar és a horvát intézkedésekre?
– Németország kulcsszerepben van. Hiba, hogy a befogadó országok nem határozták meg már a legelején, ki a gazdasági, illetve ki a politikai menekült, s arról sem döntöttek, milyen módon kezeljék e két csoportot. A boszniai háború idején csaknem egymillió menekültet fogadott be Horvátország. Akkor és most is nyilvánvaló, hogy a háború, a pusztítás elől menekülőknek menedéket kell nyújtani. Csakhogy a jelenlegi migránsválság nem csupán humanitárius kérdés, annál sokkal bonyolultabb probléma. Látjuk, hogy az érkezők kilencven százaléka életerős, fiatal férfi. Kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: ők magukra hagyják odahaza gyerekeiket, családjukat, elesettjeiket? Természetesen legyünk humánusak, de egyidejűleg legyünk figyelemmel országaink stabilitására is. A migránsválság nemzetbiztonsági kérdéseket vet fel. Az EU szintjén foglalkozni kell a jelenség gyökereivel, a közel-keleti térségben zajló háborúkkal, a terrorizmussal, az Iszlám Állam felszámolásával, az ottani szegénységgel, beruházni kell azokba az országokba, ahonnan a menekültek érkeznek, hogy az ott élők ne kényszerüljenek hazájuk elhagyására.
– Összefogás körvonalazódik a kelet-közép-európai térségben a migránsügy kapcsán, ugyanakkor Európa nyugati feléből egyre több kritika éri az új tagországokat a kvótarendszer elutasítása, azaz a szolidaritás vélt hiánya miatt.
– Nem tartom jogosnak a nyugati bírálatokat. Az egykori kommunista országok rendkívül nehéz utat jártak be az uniós tagság eléréséig. E térség állampolgárainak ugyanolyan joguk van arra, hogy eldöntsék, milyen jövőt szeretnének, mint nyugati társaiknak. Ami pedig a szolidaritásként tálalt kvótarendszert illeti, hogyan lehet majd meggátolni a különböző államokba – mondjuk Horvátországba – küldött menekülteket abban, hogy ne éljenek az egyik legfontosabb uniós alapelvvel, a szabad közlekedés jogával? Szabad lesz előttük az út Németországba, Nagy-Britanniába, bárhova, ahol jobb megélhetést remélnek. Mit oldottunk így meg a kvótarendszerrel? Ráadásul ezzel csak a néhány hónappal ezelőtt megérkezett migránsok ügyét kezeljük, egyben üzenetet küldve az indulásra váróknak. Az Európai Uniónak globális szereplővé kell válnia a migránskérdés megoldásában, és a szolidaritást, felelősségvállalást ki kell terjeszteni más nemzetközi aktorokra is, mint például az ENSZ vagy az Egyesült Államok.
