Hetven nap az Atacama sivatag alatt

A szerencsétlenséggel sújtott bányát igyekszik eladni felmentett magyar származású tulajdonosa.

Keszler Patrícia
2015. 10. 19. 15:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az öt évvel ezelőtti katasztrófát követően a bányát bezárták. A magyar származású tulajdonos, Marcelo Kemény és üzlettársa (egyben sógora), Alejandro Bohn jelenleg is tárgyal a San José bánya eladásáról, amely az év végén 29 millió dollárért cserélhet gazdát. Marcelo Kemény édesapjától, az 1957-ben Chilébe emigráló George Keménytől örökölte a San Esteban Primera (I. Szent István) cég tulajdonát képező bányát, amit elsődlegesen arany- és rézlelőhelyként tartanak számon. Bár a korábbi években is több haláleset történt a bányában, közel negyven büntetést szabtak ki a cégre a biztonsági követelmények és környezetvédelmi előírások be nem tartása miatt, 2013-ban az Atacamai Ügyészség felmentette a két tulajdonost a tragédia felelősségének vádja alól.

A világ öt évvel ezelőtt együtt szurkolt a 33 chilei bányász életéért. A bánya fogságában töltött időszak alatt volt olyan bányász, aki folyamatosan verseket írt, volt, akit az öngyilkosságtól mentettek meg a társai. A mentőakció ideje alatt pedig – a leeresztett miniprojektoron keresztül – együtt néztek foci helyett filmeket, mivel a mérkőzések kiválasztásában nem tudtak egyezségre jutni. Hetven nap után, 726 méter mélyről végül egy egyedülálló megoldásnak köszönhetően sikerült mindannyiukat a felszínre hozni. Megmenekültek. Az elmúlt évek azonban sokuk számára nem a boldog újjászületést hozta el, hanem az elszigeteltséget – immár a szabad ég alatt.

Ezután számos tévéműsorba kaptak meghívást, elutazhattak Kréta szigetére, Disneylandbe, a Szentföldre, még a Manchester United meccsein is foglalt helyük volt, ma azonban a legtöbbjük még mindig a katasztrófa árnyékában él, nincs állandó munkája, alkalmi sofőrként, kőművesként vagy szerelőként dolgozik. A bányavezetők félnek attól, hogy ha munkát adnak a 33 túlélőnek, napvilágra hozzák azokat a biztonsági, egészségügyi és környezetvédelmi visszásságokat, amelyek feltehetően a 2010-es katasztrófát is előidézték. Egyesek 500 dolláros nyugdíjból élnek (amely alig a felét teszi ki a bányában kapott fizetésüknek), mások borravaló fejében vezetnek turistacsoportokat a tragédia helyszínén, de olyan is akad, aki chilei néptáncórákkal próbálja a traumát feldolgozni és kiegészíteni járandóságát.

Bár a világ és a nagytőkések már túlléptek a történteken, Hollywood elkészítette a maga szuperprodukcióját. Az Antonio Banderas és Juliette Binoche főszereplésével, ősszel mozikba kerülő A 33 című katasztrófafilmet Ferenc pápának is bemutatták, aki audienciára hívta a chilei bányászokat a megmenekülés ötödik évfordulóján. A Vatikán egyébként még júliusban tartott kétnapos tanácskozást a bányászatról, ahol kiemelte, hogy a szektornak radikális paradigmaváltásra van szüksége, a bányászoknak pedig segítségnyújtásra az emberi jogok megszegése, a fenyegetettség, a korrupció és a méltatlan munkakörülmények miatt. Kérdés, hogy a bányán kívül is visszhangra találnak-e a túlélők jajkiáltásai.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.