– de Oroszország sem hívja őket. A Donbasz nem Krím! Jól látom?
– Úgy gondolom, hogy tiszteletben kell tartani a helyiek akaratát, és referendumon kell eldönteni a régió hovatartozását.
– S mennyiben kapcsolódik a szíriai és az ukrán válság rendezésének a sorsa?
– Annyiban mindenképpen, hogy Oroszország megmutatta, nem lehet elszigetelni, és globális játékos. Ez más helyzet, mint egy évvel, de akár néhány hónappal ezelőtt, továbbá egyértelmű, hogy Oroszország érdekeivel számolni kell.
– Oroszország nemcsak visszatért a nemzetközi porondra, de Putyin is egyre népszerűbb. Ez nem elhanyagolható tényező akkor, amikor Európa súlyos morális válságban van, a világban pedig nemcsak a civilizációk, de az eszmék harca is folyik. Mit tud ajánlani Oroszország az elfáradt liberalizmus helyett például Európának?
– Nem beszélhetek egész Oroszország nevében, így inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy az oly sokat emlegetett terminusok, mint a demokrácia, a szólásszabadság vagy az emberi jogok mára sajnos devalválódtak. Lépten-nyomon a kettős mércével szembesülünk, így aztán Szaúd-Arábia építhet autoriter berendezkedést, ám Basár al-Aszad például nem. Úgy gondolom, hogy Oroszország számára csak a demokrácia a járható út. De nem akarom megkerülni a kérdést. Látom, egyre több európai konzervatív tekint növekvő szimpátiával Oroszországra. A tehetetlen, kiürült, politikailag korrekt magatartással szemben a józan észre, a szuverenitásra alapuló gondolkodást látják benne, s ez a markánsan konzervatív megközelítés az Európai Uniót sújtó mély válság fényében különösen vonzó lehet.
– Oroszország és Putyin különösen a hagyományos nagy pártok elfáradása, a félelmekre választ adni nem tudó politikai korrektség miatt megerősödő szélsőséges és populista pártok szavazói körében egyre népszerűbb. A hozzájuk hasonló radikális erők ugyanakkor paradox módon magában Oroszországban marginálisak. Nem zavarja ez a helyzet?
– Személy szerint elutasítok mindenféle radikalizmust, amely – mint Ukrajna példája is mutatja – nagyon veszélyes. Ezért örülök annak, hogy az orosz út a német, olasz vagy francia mérsékelt konzervatívok körében is mind népszerűbb. Mindenekelőtt azért, mert a világ egyoldalú amerikai értelmezése, a vélemények monopolizálása egyre kevésbé elfogadott.
