– Túlságosan is sokszereplőssé vált a játszma?
– Igen, s ez bizonyos értelemben korlátozza Izraelt, így bonyolultabbá vált a biztonságát veszélyeztető terroristákkal szemben a fellépés. Hiszen mégiscsak ott repkednek Szíria felett az orosz gépek.
– Értsem mindezt úgy, hogy az orosz jelenlét korlátozza Izrael mozgásterét?
– Azért félreértés ne essék, ha Izrael oda akar csapni, akkor odacsap. Össze kell azonban hangolni a lépéseket. Mindenekelőtt katonai értelemben. De ugyanígy megállapodott Moszkva Washingtonnal is a légtérben zajló mozgás koordinálásáról. Izraelt jobban izgatja a Moszkva által összehozott koalíció tekintetében a radikális síita tengely erősödése. Izrael kicsit a síiták és a szunniták közé szorult, s ez a helyzet nem éppen kedvező a számára.
– Azért bizonyos garanciákat kapott Netanjáhú Moszkvától.
– Ez remélhetően így van, de Oroszország nem fogja egyeztetni Izraellel a stratégiai céljait, hiszen ez mégiscsak az ő háborúja.
– Amikor a Közel-Keletről beszélünk, akkor az is egyértelmű, s erősen érinti Izraelt, hogy – s ezt jól mutatta az Irán körüli alku – a kliens státusának monopolizálása már nem működik, s megnövekedett az igény az új patrónusokra. Ezek egyike lehet Oroszország?
– Ez már nem az a Közel-Kelet, mint volt néhány éve. Hatalmas változások zajlottak az elmúlt években. Rendszerek buktak meg, államok tűntek el. Óriási a negatív aktivitás a térségben. Megerősödtek az iszlamisták. Ezért aztán Oroszországnak is látnia kell, hogy milyen ingoványos talajra lépett.
