– A szíriai konfliktus jelenlegi szakaszát sokféleképpen jellemzik. Ezek közül az egyik, hogy megkezdődött a háború a békéért. Egyetért ezzel?
– Őszintén, nem teljesen világosak számomra a jelenlegi bombázások mögött álló orosz törekvések. Természetesen ismerjük a hivatalos magyarázatot, ám a háború és béke kérdésében ezt minden esetben fenntartásokkal kell kezelni. Persze van elképzelésem a történések hátteréről, amelyből hagyjuk ki az olyan összeesküvés-elméleteket, miszerint a nagyhatalmak mindent előre leegyeztettek. Szóval két verziót vennék komolyan. Így az Aszad megmentésére és az Iszlám Állam megtörésére irányuló törekvést, amelyekkel együtt Oroszország igazolhatja azt is, hogy globális szereplő.
– Ezt már igazolta is.
– Részben, hiszen azt azért ne feledjük el, hogy még csak a háború elején tartunk. Ez a háború messze nem csak a globális befolyás erősítését célozza. Sokkal összetettebb dologról van szó. Putyin e második front megnyitásával egyszerre kezelheti az Oroszország körül kialakult egyensúlytalanságot, az ukrán válságot, a szankciók problémáját, de még belpolitikai kérdéseket is.
– S jól érezte meg Moszkva a pillanatot, amikor megnyithatja e korántsem kockázatoktól mentes frontot.
– Ez így van, ezért aztán ennek a kényes műveletnek az első szakasza meglehetős hatékonysággal zajlik. Oroszország egyértelmű sikerként könyvelheti el, hogy e fellépéssel kivívta a többi résztvevő, ha nem is szimpátiáját, de megbecsülését.
– S azzal, hogy Oroszország belépett ebbe a konfliktusba, egyértelműsíti a frontokat is. Színt kell vallani, s kiderül, hogy ki kivel is van. S ha már itt tartunk, Izrael kivel van?
– Izraellel! Izrael, ha szabad így fogalmaznom, mindig is a nyugati blokk része volt, ugyanakkor nagyon kiegyensúlyozott viszonyt ápol Oroszországgal. Moszkva most sem hagyhatja figyelmen kívül Izraelnek, katonai értelemben a térség első számú hatalmának az érdekeit.
– Nem is hagyja, hiszen rögtön a hadműveletek megindulásakor fogadta Putyin az izraeli kormányfőt.
– Igaz, s a két fél igyekszik megtalálni a közös nyelvet. Ennek ellenére tény, hogy Oroszország megjelenése a régióban nem erősíti Izrael érdekeit.
– Túlságosan is sokszereplőssé vált a játszma?
– Igen, s ez bizonyos értelemben korlátozza Izraelt, így bonyolultabbá vált a biztonságát veszélyeztető terroristákkal szemben a fellépés. Hiszen mégiscsak ott repkednek Szíria felett az orosz gépek.
– Értsem mindezt úgy, hogy az orosz jelenlét korlátozza Izrael mozgásterét?
– Azért félreértés ne essék, ha Izrael oda akar csapni, akkor odacsap. Össze kell azonban hangolni a lépéseket. Mindenekelőtt katonai értelemben. De ugyanígy megállapodott Moszkva Washingtonnal is a légtérben zajló mozgás koordinálásáról. Izraelt jobban izgatja a Moszkva által összehozott koalíció tekintetében a radikális síita tengely erősödése. Izrael kicsit a síiták és a szunniták közé szorult, s ez a helyzet nem éppen kedvező a számára.
– Azért bizonyos garanciákat kapott Netanjáhú Moszkvától.
– Ez remélhetően így van, de Oroszország nem fogja egyeztetni Izraellel a stratégiai céljait, hiszen ez mégiscsak az ő háborúja.
– Amikor a Közel-Keletről beszélünk, akkor az is egyértelmű, s erősen érinti Izraelt, hogy – s ezt jól mutatta az Irán körüli alku – a kliens státusának monopolizálása már nem működik, s megnövekedett az igény az új patrónusokra. Ezek egyike lehet Oroszország?
– Ez már nem az a Közel-Kelet, mint volt néhány éve. Hatalmas változások zajlottak az elmúlt években. Rendszerek buktak meg, államok tűntek el. Óriási a negatív aktivitás a térségben. Megerősödtek az iszlamisták. Ezért aztán Oroszországnak is látnia kell, hogy milyen ingoványos talajra lépett.
