Brüsszel a világ egyik legnagyobb lobbicentruma – írja a témáról szóló könyvében José Bové, az Európai Zöldek vezető európai parlamenti képviselője. Az ő becslése szerint 15 ezer lobbista dolgozik az unió fővárosában, majdnem hússzor annyi, mint képviselő. Brüsszelben számtalan olyan álláslehetőséget találni, amelyeket brüsszeli székhelyű nemzetközi érdekképviseletek, szakmai szövetségek hirdettek meg. Nem véletlen, hogy rengeteg olyan pozíció között is válogathatunk, amelyeket óriáscégek tartanak fenn az európai törvényhozás és végrehajtás központjában. Az sem meglepő, hogy a Google amerikai keresőóriás, a PayPal online pénzforgalmi vagy a TetraPak csomagolástechnikai cég is fenntart ilyen állást.
Nagyobb baj az, hogy számos politikus képviselősége ellenére mellékállásban dolgozik, méghozzá EU-s lobbicégekben. Ezt már Paul de Clerck, a globális vállalatok lobbierejét visszafogni szándékozó, a lobbitranszparenciáért küzdő szövetség tagja mondja. Az Alter–EU-szövetség szerint a külsőleg befolyásolt uniós döntéshozás egyenes úton vezet a demokrácia leépítéséhez, és ellehetetleníti a fogyasztóvédelmi vagy éppen a környezetvédelmi törekvéseket. Hiába működik a bárki számára elérhető átláthatósági nyilvántartás (lobbiregiszter), itt önkéntes alapon és nem kötelező jelleggel szerepelnek a szervezetek.A problémát leginkább az EP érzékeli, ezért is kezdte vizsgálni még nyáron az európai vagy Európába települt nagy multicégek adózási gyakorlatát. Az eseti bizottság meghallgatására azonban – kevés kivételtől eltekintve – pont az érintettek képviselői nem jöttek el.
Martin Schulz EP-elnök egy közeli munkatársa az Euractiv uniós portálnak most úgy nyilatkozott, hogy Schulz ezért felkérte a parlament pénzügyeit ellenőrző képviselőket, mérlegeljék a renitens cégek lobbistái kezében lévő akkreditációk felfüggesztését. Azt, hogy a probléma évek óta fennáll, egy 2011-es, befolyásszerzési botrány is jól jelzi. Akkor szlovén, spanyol, román és osztrák EP-képviselők buktak bele abba, hogy magukat cégek képviselőinek kiadó újságírók arra vették rá őket, hogy az érdekükben hozzanak döntéseket pénz ellenében. Akkor az Európai Bizottság korrupcióellenes irodája vizsgálta ki a történteket, de az ügy akkor is inkább a korrumpálhatóságról, semmint a kiskapukat kereső lobbizásról szólt.
