Marsai Viktor, az NKE oktatója kijelentette: ha fenn is marad a fekete kontinens eddigi gyors fejlődési üteme – az IMF szerint nem fog –, akkor sem lesz képes háromszázmillió új munkahelyet teremteni. Mint a szakember elmondta, az Európa felé irányuló afrikai migrációs nyomás évtizedek óta létezik, és a jövőben is meglesz, az azonban erősen befolyásolható, hogy milyen lesz a mértéke, és hogy az Európai Unió hogyan kezeli a jelenséget.
Ugyan a világ tíz gazdaságilag leggyorsabban fejlődő országa között minden évben találhatunk hat-hét afrikai államot, ezek meglehetősen mélyről indultak, és kétséges, hogy egyáltalán kitart-e a fejlődés üteme.
Marsai megemlítette, hogy a kontinensről való elvándorlás egyik oka számos konfliktus megoldatlansága: noha a sötét kilencvenes évtized óta nagyon sok viszály végére tettek pontot, jó néhány ország máig sem tudott továbblépni. Ilyen például Dél-Szudán, Szomália. Válság sújtotta régió Észak-Nigéria, ahol a Boko Haram viszonylag új fenyegetést jelent, ami szintén növelheti a migráció ütemét.
„Az afrikai migránsoknak nincs mit veszíteniük, az embercsempészek pedig profik, kis befektetéssel jelentős haszonra tesznek szert” – jelentette ki Marsai.
A szakértő beszélt arról is, hogy az észak-afrikai autoriter vezetők – mint például Kadhafi Líbiában vagy Ben Ali Tunéziában – védőhálót jelentettek az Európa felé irányuló migránsok áradatával szemben, Líbia viszont ma már a leggyengébb láncszem a térségben. A polgárháborúba süllyedt országon mindenféle kontroll nélkül mennek át menekültek, a líbiaiak nagy része ugyanakkor érdekes módon marad, ahol van. Líbia azért is számít kulcsfontosságúnak, mert korábban másfél millió vendégmunkást foglalkoztatott, és noha a szerencsésebbek hazatérhettek például Tunéziába, de sok afrikai vendégmunkás nem, közülük pedig sokan az Európai Unió felé menekülnek.
Mindemellett az afrikai migránsok nagy többsége még mindig nem hagyja el a kontinenst, a világ húsz legnagyobb befogadóállamból tizenegy afrikai, sokan csak a környező országokig jutnak. Ráadásul a földrészen található menekülttáborok nagy részét az ENSZ tartja fenn, és mivel például az élelmet az adott országban – például Kenyában vagy Etiópiában – veszik meg, jelentős bevételt produkálnak ezeknek az államoknak, így ez számukra messze nem rossz üzlet.
Marsai arról is szót ejtett, hogy a Szaharában legalább kétszer annyian halnak meg évente, mint a Földközi-tengeren, csak éppen erről jóval kevesebbet beszélünk
„Afganisztánban a helyzet egyre rosszabb még akkor is, ha az ország iránti érdeklődés az elmúlt években alábbhagyott, kevesebbet foglalkozik vele a média” – mondta Ablaka Gergely, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem oktatója. Emlékeztetett rá, hogy a mostani migránsválság második legnagyobb csoportját – a szírek után – éppen az afgánok adják. Az afgán államot mesterségesen hozták létre, a déli határvonalat például európaiak húzták meg, keresztbe vágva ezzel a pastu népességet Afganisztán és Pakisztán között. Afganisztánra amúgy is jellemző, hogy sok különféle etnikum lakja: hazarák, dárik, pastuk.
A szakértő szerint az ország meghódíthatatlan és kormányozhatatlan, az állam pedig ma működésképtelen: tombol a korrupció, és hiányoznak az alapvető szolgáltatások. A lakosság 36 százaléka él mélyszegénységben, 37 százaléka pedig éppen csak a léminimum felett, ráadásul nagyon gyakori az alultápláltság a gyerekek körében.
Hivatalosan az ország lakosságának 12 százaléka távozott, valójában több, s harminckét éven át innen menekültek el a legtöbben. Ma Iránban körülbelül 2,5 millió, Pakisztánban pedig 3 millió afgán él. Ezekben az országokban ugyanakkor nem fogadják őket szívesen, negatív sztereotípiák élnek velük szemben, a visszatéréstől viszont félnek az afgánok, így sokan indulnak el Európa felé.
A tálibok támadásai rengeteg civil áldozattal járnak, és a létbizonytalanságra még az is rátesz egy lapáttal, hogy nem tudni, mikor vonulnak ki az országból a kormányt támogató nyugati szövetséges erők.
„Szíriát mintegy 4-5 millió lakosa hagyta el, de van az ország területén belül még nagyjából 7-8 millió menekült” – ismertette N. Rózsa Erzsébet, az NKE docense. Az országból távozók nagy része általában a szomszédos államokban marad, van, hogy néhány év múlva vállalkozást is indítanak. A szakértő által ismertetett adatok alapján tavaly Törökországban a vállalkozások egyharmada szíriai eredetű volt, ez pedig felfogható annak a jeleként is, hogy az érintettek hosszabb távon is maradnának.
N. Rózsa Erzsébet elmondta: Irakban a Kurd Regionális Kormányzat területe a legnagyobb menekültbefogadó, kvázi állam az államban. Ez Irak legbékésebb, legbiztonságosabb és legjobban fejlődő része volt, és már az Iszlám Állam megjelenése előtt vándoroltak volna be arabok, azonban a kurdok ezt mindenféle eszközzel próbálták akadályozni. Most már irakiak és szíriaiak is érkeznek, rengetegen menekülnek az Iszlám Állam elől, a kurdok ezt már nem tudják megakadályozni. „Ha ez így halad, vegyes etnikai jelenlét lesz, veszélybe kerül a kurd többség a területen” – véli a szakértő.
