Az „Információs ellenállás” csoport koordinátora, parlamenti képviselő, Dmitro Timcsuk például úgy véli, hogy terrorakciókra, tiltakozó megmozdulásokra, atrocitásokra, tömeges rendzavarásokra mindenképpen számítani kell. A politikus szerint legfőképpen az ország keleti és déli részén levő városokban, Harkivban, Mariupolban, Kramatorszkban és Odesszában, elsősorban az Ellenzéki Blokk jóvoltából. A kormányfő, Arszenyij Jacenyuk Népi Front elnevezésű pártjának frakciójában politizáló honatya határozott meggyőződése, hogy az egykori régiósokat tömörítő alakulat semmilyen eszköz bevetésétől sem fog visszariadni a választások meghiúsítása érdekében, ha azt tapasztalja, hogy számukra a korábban biztos bázisnak számító régiókban is kedvezőtlenül alakulnak az eredmények.
Botorság lenne azonban eleve kétségbe vonni, illetve lekicsinyelni a melldöngető és szájtépő patrióták ez irányú hajlandóságát és képességét. Különben erre figyelmeztette az államfőt Lemberg (Lviv) polgármestere, Andrij Szadovij is, aki nyomatékosan arra kérte Petro Porosenkót, hogy személyesen utasítsa a biztonsági szolgálatot a nagyobb éberségre, az esetleges provokációk megakadályozására. A városvezető szerint ugyanis alapos okuk van annak a feltételezésére, hogy bizonyos „kreatív egyének” készülnek valamire. A polgármester Facebook-oldalán megjelentett hírből az ugyan nem derül ki, hogy konkrétan melyik politikai erőre is gondolhatott Szadovij, de mivel közismert, hogy a nyugat-ukrajnai nagyváros a primitív nacionalizmusáról elhíresült szélsőjobboldali Szvoboda bölcsője, az Ellenzéki Blokk esetleges érintettségét eleve ki lehet zárni.
Hogy a választás napján bárhol és bármi megtörténhet, azzal egyébként a hatalom is tisztában van, hiszen vasárnap több mint százezer rendfenntartót, köztük három páncélos csoportot, valamint a különleges erők hét osztagát veti be a rend fenntartásába. S egyáltalán nem ok nélkül, hiszen már a választási kampány is bővelkedett a különféle atrocitásokban. Képviselőjelölteket és agitátorokat vertek meg, több helyen betörtek és kifosztották a pártok választási központjait, felgyújtották az utcákon felállított agitációs sátraikat. De előfordultak olyan esetek is, amikor maguk a képviselőjelöltek estek egymásnak. A mostani helyhatósági választásnak ugyanis komoly tétjei vannak. Egyfelől ugyanis a múlt év telén lezajlott véres eseményeket követően hatalomra került régi-új politikai elit az elnök- és parlamenti választás megnyerése után most a régiókban is legalizálhatja a hatalmát. Másfelől pedig a már megkezdődött közigazgatási reform a mostaninál lényegesen nagyobb önállóságot biztosít majd a régióknak. Porosenko szerint a megyék és a megalakuló kistérségek megfelelő jogköröket, kellő szabadságot és pénz kapnak ahhoz, hogy az ott élő emberek végre a saját kezükbe vehessék sorsuk irányítását, s ne Kijevből mondják meg, hogy valójában mi is a jó nekik.
De rendkívül nagy a tétje a választásnak a kárpátaljai magyarság számára is, amely ezúttal erőit egyesítve, „Együtt Kárpátalja önigazgatásáért!” jelszóval a KMKSZ – Ukrajnai Magyarok Pártja égisze alatt vág neki a megméretésnek, a megyei közgyűlésbe történő öt százalékos küszöb vételéhez. A sikeres szerepléssel ugyanis a magyarok egyértelművé tehetnék, hogy továbbra is meghatározó politikai erőt jelentenek a megyében, hogy róluk és sorsukról nem lehet a fejük fölött dönteni, így többek között a megalakulandó kistérségek határainak megrajzolásában sem. Annak viszont, legalábbis a jelenlegi ukrán politikai viszonyokat figyelembe véve, hogy sikerül majd egy Beregszász központú, a régió magyarságának többségét egyesítő közigazgatási egységet is létrehozni, egyelőre vajmi kevés az esélye. Ukrajnában ugyanis ma minden ilyen jellegű önállóságra törekvést, enyhén fogalmazva is, fölöttébb gyanúsnak tekintenek, hiszen szeparatizmust, sőt Moszkva kezét látják benne, amit már csírájában el kell fojtani.
Mindenesetre Petro Porosenko államfő abban reménykedik, hogy a vasárnapi választást követően végre nyugalom lesz, s hozzáláthatnak az ország megreformálásához. „Erről korábban soha nem beszéltem, de most megmondom önöknek, hogy lesz négy évünk választások és populizmus nélkül, s végre határozott lépésekkel hozzáláthatunk az ország fejlődésének demonstrálásához” – fogalmazott az államfő a hét elején Ivano-Frankivszkban tett látogatása során. A fogadkozás egyetlen szépséghibája, hogy történetesen a Porosenko által kezdeményezett alkotmányreform szerint a tervezett közigazgatási átalakítás záróakkordjaként, illetve annak megerősítéseként 2017-ben ismét önkormányzati választást kell tartani. Mi több, az elemzők többsége és a politikusok jelentős része is biztosra veszi, hogy már a következő esztendőben sor kerül az előre hozott parlamenti választásra is. A napról napra növekvő és egyre indulatosabbá váló szociális elégedetlenséget ugyanis a jelenlegi, az úgynevezett „méltóság forradalom” után hatalomra került politikai elit aligha fogja tudni egy, már jó ideje lebegtetett kormánycserével leszerelni. Röviden szólva, az államfő által megelőlegezett nyugalomra Ukrajnában, és nem csupán, s talán nem is elsősorban a Donbászon kialakult, s valószínűleg még évekig elhúzódó konfliktus miatt, egyhamar aligha lehet számítani.
