Menekültkérdés a másik szemüvegén át

Lapunk körbenézett, hogyan látja Európát és mit gondol sajátjairól a migránsokat küldő országok médiája.

Az afganisztáni Pajhwok hírügynökség angol nyelvű szolgálata arról írt, hogy a kabuli törvényhozás felsőháza hivatalos diplomáciai jegyzékben arra kérte Berlint, vizsgálják felül azt a tervüket, amelynek értelmében tegnaptól elvileg deportálják azokat az afgánokat, akiknek elutasítják a menedékkérelmét. A német kormány nemrég döntött erről a lépésről, illetve a migránskérdéssel kapcsolatos több szigorítás mellett. Az új szabályok értelmében minden menedékkérelmét elutasított migránst hazaszállítanak, a műveletben pedig a német hadsereg is részt vesz, a Bundeswehr csapatszállító gépeivel viszik haza az embereket. „Angela Merkelnek nem kellett volna hiú reményekkel kecsegtetnie a menekülteket, akik sokszor családtagjaikat is elvesztették a hosszú és viszontagságos út során” – idézték az egyik afgán parlamenti képviselőt. Niszar Harisz szerint ha nem akarnak menekülteket, nekik is le kellett volna zárniuk a határaikat, mint a többi európai uniós tagállamnak. Egy másik képviselő, Lailuma Ahmadi szerint a német deportálás teljesen igazságtalan azokkal az afgánokkal szemben, akik veszélyes út után a nélkülözés, mélyszegénység, extrém munkanélküliség és a személyes biztonság, illetve a megfelelő igazságszolgáltatás hiánya elől menekülve Németországba érkeztek.

Afgánok ezrei hagyják el hazájukat, és Európába tartanak, de az már amúgy is a szíriaiak özönével szembesül – írja az indiai One India portál, amely szerint sem Pakisztán, sem Irán nem látja szívesen őket, így újabb óriási válság körvonalazódik. A cikkben nyilatkozó amerikai szakértő rámutat: az ország történelmében visszatérő rémálom, amely az 1970-es évektől kezdve több exodusban is testet öltött, pont azoktól az értékes szakemberektől fosztja meg őket, akikre egy modern állam létrehozásához szükségük lenne. A Woodrow Wilson Nemzetközi Központ kutatója, Michael Kugelman szerint a kivándorlás a tálibok idei offenzívájával kezdődött, és tovább erősödött, amikor a harcok a sűrűn lakott Kunduz környékére is átterjedtek. Szeptemberben a kabuli hatóságok naponta kétezer útlevelet állítottak ki, ami háromszorosa a fél évvel ezelőtti mennyiségnek. Pakisztán nemrég úgy döntött, hogy az országban élő mintegy hárommillió afgán közül másfél millió személyi okmányainak érvényességét nem hosszabbítja meg; ráadásul a belső konfliktusok miatt amúgy is sok pakisztáni volt kénytelen elhagyni az otthonát, ha a hazáját nem is. Irán pedig azért toloncolja ki az afgánokat, mert az ő drogkereskedelemhez való kötődésük nehezíti az ország drogellenes küzdelmét. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy sok afgán mégis a kockázatos utat választja Európába.

Az Európai Unióra katasztrofális jövő vár, amennyiben nem ad válaszokat a menekültek „fair” elosztása, a befogadás költsége vagy a migrációs útvonalak körüli kérdésekre – írja a pakisztáni The Express Tribune lap. Publicistája a migránsválság számos epizódját, megszólalását – köztük Orbán Viktorét, Kertész Imréét, Soros Györgyét – felelevenítve úgy véli: a demográfiai helyzet diktálja majd a kulturális diskurzust. Utal arra is, hogy a jelenlegi helyzetet 42 évvel ezelőtt megjelent regényében, a Szentek táborában mint Európa halálának metaforáját megjósolta Jean Raspail francia író. „Más fajok elterjedése elkerülhetetlenül pusztulásra ítéli a mi fajunkat, az én fajomat, ha ragaszkodunk jelenlegi erkölcsi elveinkhez” – idéz Raspailtól a cikket jegyző tudós, Munawar A. Anees, a Periodica Islamica folyóirat alapítója.

A kurd Rudaw hírportál is főként a pozitív híreket domborítja ki. Németországi helyszíni riportjukban például egy vidéki városkát látogatnak meg, ahol szinte mindenki nagy szeretettel várja a háború elől menekülőket, ritka kivételt néhány aggodalmas idős ember jelent csupán. Egyikük például azon értetlenkedik, miért kellene segíteniük bárkin is, mikor rajtuk sem segített senki a második világháború során, amikor négy emberrel osztoztak egy tizenkét négyzetméteres szobán, és a tehén vályújából kellett ivóvizet merniük. Az effajta hangokat azonban gyorsan lehurrogják a „felvilágosult” unokák. A kurd portál egy másik riportere a francia Calais-ból jelentkezett, száguldó vonatokra ugráló emberekről, teherautókra felszökdöső potyautasokról azonban elfelejtett megemlékezni. Ehelyett kiderült, hogy az itt várakozó menekültek még franciául és angolul is tanulhatnak. Minő szerencse, írja a lap, hiszen a menekültek legnagyobb része Nagy-Britanniába készül, ahol a riporter értesülései szerint a legtöbb kérelmet elfogadják.

Amelyik állam megtagadja az együttműködést a terrorizmus ellen alakult szíriai–orosz szövetséggel, az valójában az Iszlám Állam törekvéseit támogatja, írja a kormányközeli Syria Times. A terrorizmusellenes akciónak ki kell terjedni a földi hadműveletekre is, és kapcsolatba kell lépni a szíriai arab és az iraki hadsereggel is, de nem merülhet ki mindez a mérsékelt katonai csoportok kiképzésében, mert az a taktika már megbukott. A cikk szerint a mérsékelt ellenzék megnevezés csak arra szolgál, hogy ezek a homályos motivációjú szabadcsapatok elkendőzzék, valójában kihez lojálisak. A hírportál beszámol arról is, hogy a „szoros szálakkal a demokrata párthoz kötődő” amerikai Podesta tanácsadó cég a közelmúltban kötött szerződést Szaúd-Arábiával az ország imázsának javítása céljából. A kapcsolat a két ország között kiváló, ha pénzről lehet szó. Rijád emellett a Clinton Alapítvány legbőkezűbb adományozója. Az egykori tiszt a hírportálnak elmondta, Hillary Clinton külügyminisztersége idején rálátott arra, hogy az amerikai külügyi vezetés milyen mechanizmusok által támogatta az al-Kaidát, az Iszlám Államot és egyéb terrorszervezeteket. Ezekre csak akkor fog fény derülni, ha Clintont bíróság elé állítják – fogalmaz a szakértő szavaira utalva a portál. A cikk egy amerikai volt katonai illetékesre hivatkozva azt írja, a szaúdi rezsim a közvetlen kiváltója az európai menekültválságnak és a szíriai állam szétzúzásának.