Nehéz hazacsalogatni a románokat

Több pénzt hoznak a vendégmunkások, mint a külföldi befektetők, nincs visszatelepítési stratégia.

A hazatelepítés és a hazafiság szavak kombinációjából született Repatriot néven indított programot a külföldön élő románok hazacsalogatása céljából egy bukaresti alapítvány, látványos eredményeket azonban még nem sikerült felmutatnia az elmúlt nyolc hónap során.

Az üzleti szféra képviselőit tömörítő Romanian Business Leaders (RBL) alapítvány által idén áprilisban kezdeményezett projekt keretében azoknak a román vendégmunkásoknak nyújtanak segítséget, akik szülőföldjükre visszatérve vállalkozásba, vállalkozásfejlesztésbe fognának. A szervezet eddig olaszországi, spanyolországi és nagy-britanniai nagyvárosokban élő románok számára rendezett ismeretterjesztő kampányt szülőhazájuk befektetési lehetőségeiről, egy vállalkozás beindításának törvényi feltételeiről, a várható bürokratikus akadályokról.

A tájékoztatás eme konkrét formája nem véletlen, hiszen az 1989-es rendszerváltás óta külföldre vándorolt több mint négymillió román állampolgár jelentős része tíz-húsz éve él távol otthonától, és nagyon kevés ismerete van a romániai közigazgatási és állami intézmények működéséről. – Akárcsak a külföldi befektetők, az elvándorolt románok számára is az információhiány jelenti az országban való meg- vagy visszatelepedés egyik legnagyobb akadályát. No és persze a befektetett tőke elvesztésétől való félelem – sorolja a buktatókat Felix Patrascanu, az alapítvány igazgatótanácsának tagja.

A szervezetet egyébként az a Marius Bostan irányítja, aki a novemberben hivatalba lépett bukaresti szakértői kormányban megkapta a távközlési minisztérium irányítását. Ebből sokan arra következtetnek, hogy kormányzati szinten is nagyobb hangsúlyt kaphat a román vendégmunkások visszacsalogatását célzó program, amelyet eddig jobbára jól hangzó szlogenként pufogtattak a bukaresti politikusok, kézzelfogható stratégiát azonban nem sorakoztattak mögé.

Sőt, az anyaországban sokan – főleg baloldali politikusok – úgy vélik, a külföldön élőknek nem lenne szabad beleszólniuk a romániai belpolitikába a választásokon való részvételükkel.

Elsősorban emiatt késett évekig a levélben történő szavazást biztosító törvény elfogadása, amelyet végül idén novemberben szavazott meg a bukaresti parlament. A diaszpórával szembeni ellenszenv mondatta például a nyáron Ioan Russzal, a baloldali kormány közlekedési miniszterével, hogy a külföldön havi 1500 euróért dolgozó román „vasbetonöntők” gyereke otthon csavargóvá, a felesége pedig prostituálttá válik. A tárcavezető végül a bársonyszékével fizetett sértő kijelentéséért.

Ennél is messzebb ment a napokban egy szociáldemokrata parlamenti képviselő. Az alakulata Gorj megyei szervezetét irányító Claudiu Manda egy Nagy-Britanniában élő román vendégmunkással a Facebook közösségi oldalon folytatott éles szóváltás hevében örömének adott hangot, hogy honfitársa kivándorolt az országból, majd felszólította, létesítsen szexuális kapcsolatot az édesanyjával. Pártja még csak megrovásban sem részesítette a honatyát.

Nem úgy az egészségügyi minisztérium, amely ugyancsak a napokban azonnali hatállyal menesztette a tárca egyik, kivándorlásra buzdító tanácsosát. Benoni Tiganiuc egy háttérbeszélgetésen ugyanis arra biztatta a frissen végzett orvostanhallgatókat, hogy a saját érdeküket szem előtt tartva külföldön vállaljanak munkát. Holott az orvoselvándorlás roppant érzékeny téma Romániában, ahonnan az elmúlt nyolc évben 36 ezer szakember távozott külföldre.

Egy román képviselő frissen beterjesztett törvénytervezete most egy évig havi ötszáz eurós állami támogatást nyújtana azoknak, akik hazatérve munkát vállalnak vagy munkahelyteremtő vállalkozásba fognak az országban. Amellett hogy kétséges a kezdeményezés parlamenti megszavazása, sokan annak sikerességét is kétségbe vonják. Egy, az RBL alapítvány által a napokban bemutatott felmérés szerint a román diaszpóra 70 százaléka szívesen hazatelepedne a következő években, e téren azonban a romániai korrupció, a nyugatihoz képest alacsony életszínvonal és az otthoni mentalitás számít a legfőbb visszatartó tényezőnek. Ráadásul az elmúlt időszak tendenciája arról árulkodik, hogy az Olaszországban és Spanyolországban élő, összesen több mint kétmilliósra becsült román közösség tagjai közül egyre többen nem haza, hanem a még nagyobb jólétet biztosító skandináv államokba vándorolnak.

– Ahol pénz van, oda húznak a románok is, ezt a hazaküldött összegek is jól mutatják – vallja az egyik pénzküldési szolgáltatás romániai képviselője. Márpedig a román államnak jelentős haszna származik a kivándoroltakból, akik így az anyaország első számú befektetőinek számítanak. A román vendégmunkások által az elmúlt tíz év alatt hazaküldött mintegy hatvanmilliárd euró ugyanis meghaladja az ugyanebben az időszakban végrehajtott külföldi beruházások volumenét.

Éves lebontásban a legtöbbet, 8,6 milliárd eurót még a gazdasági válság előtt, 2008-ban utalták haza a külföldön élő románok; az volt az utolsó olyan év, amikor a külföldi befektetések túlszárnyalták (egymilliárd euróval) a hazaküldött összeget. Tavaly 3,4 milliárd eurót juttattak haza a román vendégmunkások (a legtöbbet, egymilliárdot Olaszországból), ezt az összeget már az idei év első kilenc hónapjában túlszárnyalták, és a transzferek tekintetében a harmadik helyet foglalják el Európában. A szülőföld szeretetét, az otthon élő rokonok, barátok hiányát tehát egyelőre felülírják az anyagi szempontok, amelyekkel az anyaország egyelőre nem tudja felvenni a versenyt.