Hazánkban a kilencvenes években a Teleki László Alapítvány látta el ezt a fajta feladatot, majd 2007-től az intézet korlátozott önállósággal a külügyi tárca mellett dolgozhatott. 2014-ben az intézet alkalmazottai kormánytisztviselők lettek. Több, lapunknak nyilatkozó szakértő egybehangzó véleménye volt, hogy a folyamatos átalakítás, a kormány-tisztviselői státusból következő fizetési szintek nem nagyon használtak a tudományos munkának. – Ennek a hosszú távon kialakult helyzetnek nincs egyetlen konkrét, könnyen azonosítható felelőse, sem igazgatók, sem kutatók nem tehetők kizárólagosan felelőssé. Nyilván sok mindent lehetett volna jobban csinálni, de látni kell, alapvetően maga a struktúra rossz úgy, ahogy van. A külügyi intézetnek a legfontosabb problémája mindig is az volt, hogy a Bem téri vezetésnek nem volt igazi koncepciója arról, mire is lehetne használni egy ilyen intézetet. A KKI története, úgy tűnik, ezzel a lépéssel véget ér. Innentől el lehet kezdeni gondolkodni azon, milyen legyen majd az új, egyáltalán nem feltétlenül állami külügyi intézet – összegzett Rácz András.
Feledy Botond külügyi szakértő egyetlen szempontot emelt ki lapunknak a megszüntetés hírének kapcsán. Ha valóban nem lesz jogutódja az intézetnek, szerinte fennáll a veszély, hogy sok kutatási, fejlesztési forrástól esik el a terület, mert nem lesz olyan jogi személy, amely EU-partnerségi projektekbe beszállhat.
Kiss J. László egyetemi tanár, a Magyar Külügyi Intézet egykori kutatója abban látja egy ilyen intézmény fontosságát, hogy informális külpolitikát vihet a mindenkori hivatalos külpolitikával párhuzamosan, vagyis olyan személyiségeket hívhat meg előadni, akik bár nem erősítik a magyar politikai érdekeket, de új szemszögből adhatnak rálátást egy-egy területre.
