Nem kell agytröszt a külügynek

Óriási hibának tartja a szakma a KKI jogutód nélküli megszüntetését, kutatási forrásoktól eshet el a terület.

Felfordulás és idegeskedés lett úrrá a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) alkalmazottai körében múlt csütörtökön, amikor nyilvánosságra került a 73 megszüntetésre vagy beolvadásra ítélt állami intézmény listája. A KKI azok között van, amelyek jogutód nélkül megszűnnének július 1-jétől, bár az intézményvezetők még bevethetik lobbierejüket Orbán Viktor miniszterelnöknél. A KKI a külügyi tárca háttérintézményeként 2014. július 31-én alakult a Magyar Külügyi Intézet jogutódaként. A külgazdasági portfólió viszonylag újnak számít az agytröszt életében, és információink szerint a KKI nem is nagyon mélyült el még ezen a területen. A külgazdaságot amúgy is a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) műveli, ám a két intézmény között szinte semmilyen átjárás és együttműködés nincsen.

Rácz András, a Magyar Külügyi Intézet egykori munkatársa lapunknak úgy nyilatkozott, egy országnak külpolitikai elemző kapacitásra mindenképpen szüksége van, mert a tudományos munkatársak és a terepen dolgozó diplomaták kiegészítői egymásnak. – Egy külügyi háttérintézmény ideális esetben a folyamatosságot jelenti, arra kell összpontosítania, hogy kormányoktól függetlenül tudományos hátteret tudjon szolgáltatni a végrehajtó szintnek – magyarázta a külügyi szakember, aki jelenleg a Finn Külügyi Intézet kutatója. Rácz András átgondolatlannak tartja, hogy éppen a migrációs válság, az Iszlám Állam fenyegetése, valamint az Európai Unió válságtünetei idején dönt a politikai vezetés a megszüntetés mellett. Szerinte Oroszország geopolitikai helyzete, Irán visszatérése a világpolitikai színtérre, Kína gazdasági gyengélkedése mindenképpen követésre érdemes folyamatok.

Európában számos modell létezik külügyi tudományos intézetek fenntartására. Lengyelországban például állami keretben két ilyen agytröszt is működik, valamint számos alapítvány folytat ilyen tevékenységet. Szlovákiában döntően civil szervezeti alapú kutatói bázisok vannak, amelyek hosszú távra nyernek az államtól működési támogatást konkrét projektek megvalósítására. Litvániában ugyanakkor a legjelentősebb külpolitikai kutatóintézet egyetemi alárendeltségben működik.

Hazánkban a kilencvenes években a Teleki László Alapítvány látta el ezt a fajta feladatot, majd 2007-től az intézet korlátozott önállósággal a külügyi tárca mellett dolgozhatott. 2014-ben az intézet alkalmazottai kormánytisztviselők lettek. Több, lapunknak nyilatkozó szakértő egybehangzó véleménye volt, hogy a folyamatos átalakítás, a kormány-tisztviselői státusból következő fizetési szintek nem nagyon használtak a tudományos munkának. – Ennek a hosszú távon kialakult helyzetnek nincs egyetlen konkrét, könnyen azonosítható felelőse, sem igazgatók, sem kutatók nem tehetők kizárólagosan felelőssé. Nyilván sok mindent lehetett volna jobban csinálni, de látni kell, alapvetően maga a struktúra rossz úgy, ahogy van. A külügyi intézetnek a legfontosabb problémája mindig is az volt, hogy a Bem téri vezetésnek nem volt igazi koncepciója arról, mire is lehetne használni egy ilyen intézetet. A KKI története, úgy tűnik, ezzel a lépéssel véget ér. Innentől el lehet kezdeni gondolkodni azon, milyen legyen majd az új, egyáltalán nem feltétlenül állami külügyi intézet – összegzett Rácz András.

Feledy Botond külügyi szakértő egyetlen szempontot emelt ki lapunknak a megszüntetés hírének kapcsán. Ha valóban nem lesz jogutódja az intézetnek, szerinte fennáll a veszély, hogy sok kutatási, fejlesztési forrástól esik el a terület, mert nem lesz olyan jogi személy, amely EU-partnerségi projektekbe beszállhat.

Kiss J. László egyetemi tanár, a Magyar Külügyi Intézet egykori kutatója abban látja egy ilyen intézmény fontosságát, hogy informális külpolitikát vihet a mindenkori hivatalos külpolitikával párhuzamosan, vagyis olyan személyiségeket hívhat meg előadni, akik bár nem erősítik a magyar politikai érdekeket, de új szemszögből adhatnak rálátást egy-egy területre.