– Miniszter úr, még a társulási szerződés tárgyalója volt egy közben már a történelem süllyesztőjébe került kormány képviseletében, amikor személyesen is tapasztalhattam az európai integráció iránti elkötelezettségét. Azóta nagy változásokon ment át Ukrajna, attól azonban még nagyon messze van, hogy az Európai Unió tagja legyen. Reálisnak tartja egyáltalán ezt a célkitűzést, amikor belátható időn belül sem az EU, sem pedig Ukrajna nem lesz kész erre?
– Nézze, aki nem állít maga elé ambiciózus célokat, az sehová sem jut el. Ukrajna EU-tagsága teljes mértékben reális és elérhető cél. Most azon munkálkodunk, hogy végleg túllépjünk Ukrajna posztszovjet korszakán. Ugyanúgy, ahogy annak idején ezt Magyarország is megtette. Egy demokratikus és európai Ukrajna uniós tagsága pedig ugyanúgy érdeke Magyarországnak, mint nekünk.
– Az EuroMajdan után két évvel Ukrajnában továbbra is óriási a korrupció, s mint az elmúlt napok eseményei is mutatták, az oligarchikus berendezkedés sem változott, legfeljebb a szerepek. Mindez aligha írható Doneck, Luhanszk vagy az oroszok számlájára, s innen Budapestről úgy tűnik, mintha Európa kezdene belefáradni az ukrán átalakulás lassúságába. Nem tart attól, hogy Ukrajna a Kelet és a Nyugat között ragad?
– Ettől nem félek. Valójában azonban nem a Kelet és a Nyugat közötti választásról van szó, hanem az európai értékek melletti kiállásról, amelyek iránti elkötelezettségünket bizonyítottuk a Majdanon és utána is, és valamiféle más értékek elutasításáról. Kétségkívül sok még a tennivalónk, ám az is igaz, hogy kezdve a korrupció elleni harctól a nemzeti rendőrség reformján át az elektronikus állami beszerzések és az állami pénzek menedzselésének átláthatóvá tételéig már most nagy utat tettünk meg. Feladat persze még akad, így véglegesen le kell küzdenünk az oligarchikus csoportoknak a politikában és a médiában is jól érezhető befolyását.
– Vontatottan halad a minszki folyamat is, és aligha segít ezen a lassúságon, hogy Kijev és Moszkva egymásra mutogat. Maradjunk most a megállapodás Ukrajnára vonatkozó részeinél. Elképzelhetőnek tartja például az elbizonytalanodó belpolitikai helyzetben, hogy a rada megszavazza a Donec-medence egyes részeinek különleges jogállásáról szóló alkotmánymódosítást?
– Minszk nemcsak azt jelenti, hogy fokozatosan visszatérnek a területek, hanem a Donbaszban folyó élet normalizálódását, a közvetlen orosz felügyelet alatt zajló maffiózó-terrorista irányítás felszámolása után a rend helyreállítását is. Oroszország a jelenlegi állapotok fenntartásában érdekelt, ezért nemzetközi segítségre van szükségünk a térség stabilizálásához, a biztonság helyreállításához. Mindenki megértheti, hogy legalább a biztonság egy minimális foka szükségeltetik a minszki megállapodásban rögzített politikai folyamat elkezdéséhez. Jelenleg ezzel szemben éppen hogy romlik a biztonsági helyzet. Amikor a megszállt területeken folyamatosan lövöldöznek, amikor az EBESZ megfigyelői nem végezhetik a feladatukat, az alkotmánymódosítás elfogadása újabb megerősítése lenne annak, hogy Ukrajna kész teljesíteni a minszki megállapodásban foglaltakat. Emellett mindig igyekszem elmagyarázni, hogy az alkotmány módosítására nem Oroszország, hanem a Donbaszban élők érdekében van szükség. Be akarjuk bizonyítani azoknak, akik ott maradtak, hogy gondoskodunk róluk, s természetesen az ukrán politika keretei között, de e két szörnyű év után saját jövőt építhetnek. Ezzel szemben Oroszországban Ukrajna feldarabolásának a kezdeteként, kvázi államképződmények kialakításaként értelmezik ezt a módosítást. Alapvető különbség van a két elképzelés között, amit megpróbálunk Európával is megértetni.
– Milyen esélyt ad a Minszk II-nek nevezett megállapodásnak? Megfelelő tárgyalási keretnek tartja az úgynevezett normandiai formátumot?
– Mi elkötelezettek vagyunk Minszk mellett, Moszkva azonban nem ad neki esélyt, mert Ukrajna destabilizálásában érdekelt.
– Oroszország szíriai szerepvállalása sokak szerint hatással lehet az ukrán válság rendezésére is. Nem tart attól, hogy egy Moszkva és Washington közötti alku vesztese éppen Kijev lehet?
– Nem. A civilizált világ mindig Ukrajna oldalán áll. A kompromisszumkészség mindig fontos, ám nem adhatjuk fel az egységes, demokratikus és európai Ukrajna építésének elvét. Egyébként pedig nem ukrán válságról, hanem Oroszország Ukrajnával szembeni agressziójáról van szó. Ezt bizonyítja, hogy az orosz hadsereg hivatásos katonáinak ezrei harcolnak a Donbaszban, s folyamatos a fegyver- és a katonaifelszerelés-utánpótlás is.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy a NATO felvállalná Ukrajna tagságát egy olyan helyzetben, amikor Moszkva szemében éppen ez a „vörös vonal”?
– Fokozatosan teljesítjük a szövetség által támasztott kritériumokat, s mi magunk fogunk határozni arról, hogy mit és hogyan kell megtennünk biztonságunk garantálása érdekében. Egy biztos, függetlenül a NATO-tól vagy más kérdésektől, a befolyási övezetekről szóló elképzelés biztosan nem fog működni. Bármennyire szeretnék is azt a Kremlben, nem lesz újabb Jalta! Már csak azért sem, mert a megszállt Jaltába senki sem megy el, egy ukrán Jaltában pedig a jövőben soha nem engedünk ilyen tárgyalásokat folytatni.
– Feloldhatónak tartja-e a rettenetesen elmérgesedett ukrán– orosz viszonyt? S ha igen, akkor miképp?
– Az ukrán–orosz viszonyrendszerből jelen pillanatban elszállt a bizalom, s nem is látom, hogyan lehetne azt belátható időn belül helyreállítani. Nem mi élezzük ki a kapcsolatokat. Nincsenek ukrán katonák az Urálnál, vannak viszont orosz katonák a Donbaszban. Nem szálltuk meg Oroszország egyetlen régióját sem. Minden olyan országgal hajlandók vagyunk együttműködni, amely teljesíti nemzetközi kötelezettségeit, Oroszország azonban sajnos ma nem tartozik ezek közé.
– Ez a kérdés egész Európa biztonságára kihat, s mindenki izgatottan figyeli, miként alakul Ukrajna körül a helyzet. A megközelítés azonban érthető módon nem egységes. Vannak olyan országok, amelyek hangosan kiállnak Ukrajna mellett, míg mások visszafogottabbak. Ezek közé tartozik Magyarország is. Milyennek értékeli Budapest és Kijev viszonyát? Vannak-e nyitott, vitás kérdések?
– Érdekeltek vagyunk a baráti, jószomszédi és a kölcsönösen előnyös alapokon nyugvó kapcsolatok építésében Magyarországgal. Hálásak vagyunk azért, hogy Magyarország e nehéz időkben komoly humanitárius segítséget nyújt Ukrajnának. Ugyanakkor néha az Oroszországgal szemben életbe léptetett szankciók feloldására szólítanak fel magyar politikusok. Meggyőződésünk, hogy ezek a szankciók nemcsak gazdasági, hanem politikai jelentőséggel is bírnak, s elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy Oroszország teljesítse a minszki megállapodásban foglaltakat.
