Megújuló energiák a szaracén falak között

Modern kori templomos lovagi lelkületű magyar fiatal épít zarándokszállást a spanyolországi El Camino mentén.

Ótott Kovács Attilával egy brüsszeli kocsmában találkozunk, ő pedig nem szalasztja el többször is megemlíteni, mennyire „ki van akadva ezekre”, és az Európai Parlament irányába mutogat. – Innen sokkal több ígéretet kaptam, mint valódi segítséget. Egészen pontosan két képviselő volt, aki jelképes összeggel támogatta a vár újjáépítését – mondja. De akkor miért is kerül Attila az európai politikai döntéshozatal szívébe? A 2005-ben frissen végzett egyetemista először hajón próbált szerencsét, majd Brüsszelbe költözött, ahol először egy hotelben dolgozott, utána taxisnak állt. Az itt tapasztalt túlzott kiszámíthatóságba, valójában az unalomba unt bele, úgy érezte, teljesen más irányt kell szabjon mindennapjainak. Először is 2013-ban végigjárta az El Caminot, hogy letisztázza életének alakulását.

Ezen az egyszemélyes zarándoklaton egy napon felkaptatott egy hegyre, amely az ismert zarándokút felett magasodik, csupán mert érdekelték a megpillantott ódon kőfalak. Ott totális fordulat állt be, Attila úgy érezte, régvolt korok szólítják meg, és ténylegesen azt a hangot hallotta, hogy fel kell újítania Castillo de Sarracín várát Vega de Valcarce felett. – Először csak egy ötlet volt, de álom lett belőle, most pedig már projekt. Nyolcezer euróm van benne. Mindent isteni jelnek tartok. Azt is, hogy a falusiak összeismertettek Fidel Ramón Pérez építésszel, aki a faluban született, és ugyanúgy odavan a várért, mint ahogy én. A Fidellel való találkozás úgy történt, hogy telefonon nagy nehezen elértem a polgármesteri hivatalt, ahol megdöbbenésemre közölték, hogy már van itt valaki, aki a vár megszállottja! Egy tolmáccsal való rövid beszélgetés után és egy levélváltást követően azonnal repülőjegyet vettem. Anélkül, hogy egyetlen szót is tudtunk volna mondani a másik nyelvén, rögtön éreztük, hogy testvérek lettünk Fidellel és ez az erős kapocs ma is megvan. Több nyelvből összekombinált mondatokkal, mutogatással tökéletesen értjük egymást – írta le Attila a nagy találkozást.

A felújítás tervei készen állnak, az engedélyeztetésig azonban sok munka van, és főleg pénz kell. A cél egy olyan zarándokszállás megnyitása, amely száz százalékban zöld energiával működne. Biozöldségeket fogunk termeszteni a várfalakon belül. A szállás teljesen önellátó módon fog működni, külső energiaforrás nélkül – részletezi. Honlapjukon amellett, hogy pazar fotók láthatók a várról és a környékről, többek között már azt részletezik, hogy a szállóban majd nemcsak pihenni, hanem meditálni, szaunázni, kertészkedni is lehet, valamint be lehet majd kapcsolódni a helyreállító munkába is.

Brüsszelbe tehát most csak a vállalkozás ügyeinek intézése miatt érkezett. Feltűnt, hogy sosem használja a feltételes módot, legfeljebb csak a jövő időt, ha a várépítésről beszél. Az erődítményben Fidellel kisebb feltáró munkát végeztek, ennek során találták meg azt a templomos lovagi kereszttel díszített pénzérmét, amelynek nyomata az egész valószínűtlen vállalkozás logója is lett, és még Attila pénztárcáján is az Anfus Rex (VI. Alfonz spanyol király) felirat köszön vissza a jellegzetes kereszttel. Attila egyelőre belgiumi megtakarításaiból él, de a távolabbi jövőt nem látja tisztán. Még csak négy hónapja lakik a faluban, de azt tervezi, fabódét épít és felköltözik álmai helyszínére. A vár az állam tulajdonát képezi, a falu örökbérletbe kapta. Vega de Valcarce polgármestere nagyon örül a kezdeményezésnek. Mint azt María Luisa González Santín egy spanyol lapnak elmondta, most dolgoznak a rendezési terven, amelyet a műemlékvédelmi hatóságnak kell benyújtani. Attiláék pedig alapítványt hoztak létre a felújítás munkálatainak megszervezésére, az adományok kezelésére. Egy Camino Castle Project nevű Facebook-oldal is gyűjti az érdeklődőket, akikből a remények szerint egy nap adakozók, majd látogatók lesznek.

– Egyszer éppen nagyon el voltam keseredve, és úgy láttam, hiába ígérgették sokan, mégsem segítenek. Pár nap elteltével jött egy e-mail, amelyben arról értesített egy jótevő, hogy ezer eurót küld a célra. Hálálkodó levelemre pár nap múlva tízezer eurót küldött. Az illető merő véletlenségből magyar, de kilétét nem szeretné nyilvánosságra hozni.

Még rengeteg munka van hátra, jószerivel el sem kezdődött a felújítás. Két millió euróra becsülik a költségeket. Amitől nagyon sokat várnak, az a közösségi anyagi forrásgyűjtés, azaz crowdfounding, amely most zajlik az interneten. (Cikkünk írásakor 755 eurót mutatott a számláló.) Az El Camino Castle Project cím alatt bárki támogathatja az újjáépítést. Aki adakozik, annak nevét építőkőbe vésik, hogy örökre hirdesse a gesztust. Attila nevetve ismeri el, hogy őrült a terve, és hozzáteszi, mindenki hülyének nézi, ám mégis rengetegen érdeklődnek a terv iránt. – Aki elhatározza, hogy végigjárja az El Caminot, arra nagyon nagy hatással van az út, én is tele voltam energiával, ezért is sikerült belevágnom ebbe az egészbe. A vár energiát ad, és hozzánk csak az a zarándok fog feljönni, aki igazán komolyan gondolja, aki a nap végén fáradtan még belead egy kis energiát, és felmászik a meredek lejtőn.

A várat a hódító szaracénok építhették a nyolcadik században, majd a reconquista (a spanyol területek muzulmán befolyás alóli visszaszerzése) után kezdték komolyabban megerősíteni, immár a templomosok. A mostani vállalkozást is a templomos szellemiség határozza meg, a jellegzetes piros négyágú, nyolchegyű keresztet ábrázoló zászló már ott leng a várfalon. Az 1312-ig létezett lovagi rend fegyveres szerzeteseinek feladata volt a zarándokút felügyelete, a zarándokok védelme, ellátása. Attila elképzelése éppen ez, abban szeretne segíteni az embereknek, hogy miközben életüket átgondolva, hitüket megerősítve végigmennek a Szent Jakab-úton, rátaláljanak önmagukra.