Helyi idő szerint hétfőn hunyt el Toronto egykori polgármestere. Rob Fordnál 2014-ben diagnosztizáltak rákot, amikor még újraválasztásáért harcolt. Jelöltségét feladta, és a rákkal harcolt, amely végül legyőzte – Ford 46 évesen hunyt el, írja a The Hill.
Hogy miért érdekes ez a figura? Mert nem egy szokványos, szürke hivatalnok, hanem indulatos, hús-vér ember. 2013 májusában közöltek róla először egy videót, amelyen üvegpipából krekket szívott. (Ezt megelőzően, 2010-es megválasztása előtt kiderült róla, hogy veri a feleségét, és részegen üvöltözik hokimeccsen, de ez akkor még senkit sem érdekelt.)
A dologból óriási botrány lett, ő maga sokáig tagadta a kokainszármazék fogyasztását, ám ugyanazon év novemberében végül beismerte tettét. Az ivászatáról is ismert politikus 2013 novemberében egy másik videón azzal fenyegetett valakit, hogy megöli. Indoklása szerint „nagyon részeg” volt. Azt állította, vállalja a felelősséget tetteiért, de be is perelt mindenkit.
Persze Toronto városa sem volt rest, az óriási botrányok miatt sorra vonta el a jogköröket a polgármestertől, miközben a városi tanácsban Rob Ford testvére, Doug azzal fenyegetőzött, hogy beperli kollégáit. „Ez nem demokrácia!” – óbégatta, majd levideózta tanácsnoktársait, mire Doug Fordnak, aki testvére kampánymenedzsere is volt egyben, egy társa azt mondta: „Ez a demokrácia háza, nem futballpálya!” Szóval izgalmas lehetett Rob Ford polgármestersége alatt tanácstagnak lenni
„Csodálkozol a kokainistán, / s nem érted? / Gondolkozzál az okain is tán – / s megérted!” (Kosztolányi Dezső: Comprendre c’est tout pardonner)
A botrányok idején Rob Ford azt mondta: „Igen, egy napon szeretnék indulni az elnöki székért” – ám végül csak a városban indult újra. Pedig a botrányok ellenére – kiderült például az is, hogy hat apartmanja van Floridában – 2014 januárjában népszerűbb volt választói körében, mint az amerikai voksolók között Barack Obama elnök. Végül a rák miatt visszalépett, de a városi tanácsba így is beválasztatta magát – néha a kórházi ágyból szaladt kampányolni.
Rob Ford sikere nem abban rejlett, hogy botrányhős volt. A BBC-n egy kanadai újságíró azt fejtegette, hogy azért is válhatott olyan ismertté, mert a kanadaiakról kialakított sztereotípiákkal ellentétesen viselkedett. Nem volt tiszta, nyugodt, „juharfás, francia szecessziós”, mint ahogy Kanadát sokan elképzelik.
Ezzel szemben voltak olyan vonásai, amelyeket az átlagválasztó is megtalálhatott magában – részben ez magyarázhatja Donald Trump sikerét is. Ford túlsúlya ellenére szerette a sportot, nem vetette meg az italt, szeretett énekelni és táncolni is – néha egyszerre is, mint egyszer a torontói városi tanácsban, lásd fent –, sőt káromkodni is. Ráadásul figyelt a választóira, meghallgatta kívánságaikat, és teljesítette is őket; a várost is egész jól igazgatta a botrányok előtti időkig.
