Miközben Magyarországon folyamatosan arról hallunk, hogy felelőtlen, agresszív szülők hosszú éveken át kínozhatták, tarthatták borzalmas körülmények között gyermekeiket, Norvégiából egészen más hírek érkeznek. A Barnevernet gyermekjóléti szolgálat már több tízezer gyereket szakított el családjától mondvacsinált indokokkal – állította a STOP Barnevernet HUN Közösség, ami március 12-ére tüntetést is szervezett a Norvég Nagykövetség elé. (Frissítés: cikkünk korábbi változatában tévesen tüntettük fel a szervezők nevét, a hibáért olvasóink és az érintettek elnézését kérjük - szerk.) Mint a Mandiner.Keresztény beszámolt róla, felmerülhetett az ilyen indokok közt az anya kimerültsége, alacsony életkora, a szemkontaktus hiánya vagy a kicsi alacsony súlya is. A STOP Barnevernet HUN Közösség ügyvivője, Beke Éva cikkünk megjelenése után levélben közölte velünk: április 16-án 14 órára újabb tüntetést szerveznek a Norvég Nagykövetség elé.
A Hetek Állami gyerekrablások Norvégiában címmel számolt be arról, hogy évente nagyjából kétezer gyereket emelnek ki családi környezetéből, és köztük többségben vannak a máshonnan, Kelet-Európából, esetleg Dél-Amerikából érkező családok. A húszéves amerikai Amy Jacobsen Bjørnevågtól például a cikk szerint 19 hónapos gyerekét vették el, mondván, még mindig szoptatta a csecsemőt, aki alulmúlta egy kilogrammal a norvég átlagot. A Hetek szerint először azt mondták, csak két hétről van szó, de aztán nem változott semmi, és végül a kicsit örökbe adhatták, miközben az anya pszichiátriai beteg lett. Az Egyesült Államok ráadásul nem is igazán járt el az ügyében.
Más a helyzet a kelet-európai családoknál, ahol a csehek több diplomáciai táviratot küldtek a cikk szerint Eva Michalakova ügyében. A nőtől négy éve szakították el két óvodás fiát, miután egy óvodai megjegyzés alapján az óvónő arra következtetett, hogy szexuális zaklatás állhat a háttérben. Ez később hamisnak bizonyult, de a gyerekfelügyeleti jog mégsem került vissza az anyához. A Barnevernet évi 3-4 alkalommal engedélyezi számára a láthatást, 1-2 órára. A cseh hatóságok hangsúlyozták, hogy a kicsiket nem lehetne Norvégiában örökbe adni, ez mégis megtörtént. Azóta a találkozókon csehül sem beszélhet hozzájuk, csak norvégul, és a Csehországban együtt töltött időket sem emlegetheti. Miloš Zeman államfő a náci Lebensborn programmal vetette egybe a Barnevernet tevékenységét ezek miatt is: a németek akkor azzal kísérleteztek, mi lesz, ha a kicsiket elszakítják családjuktól és közösségi-ideologikus keretek között nevelik fel. Zeman egyúttal a Krónika.ro szerint kizárta a prágai norvég nagykövetet elnöki hivatala valamennyi rendezvényéről.
Hasonló tiltakozást vált ki a románokból is a Bodnariu család esete: már 117 ezren írták alá az ügyben a petíciót. Ezt a királynak, a kormányfőnek, Martin Schulznak, illetve az ENSZ és az UNICEF tisztségviselőinek akarják eljuttatni. Több ezren is tüntettek már az ügyben Romániában, január 30-án például Jászvásárban. Közben a Román Ortodox Egyház is kiállt az ügyben, és többen is úgy vélik, az elsődleges ok Marius és Ruth Bodnariu kereszténysége lehetett. Az Evenimentul Zilei nemrég arról számolt be: a szülők szerettek volna szakértőt is fogadni, aki elemzi a gyerekekkel való viszonyukat, de ezt nem engedélyezték, mondván, túl felkavaró lenne a kicsik számára. A találkozók alkalmával a Barnevernet emberei jegyzetelnek mellettük, a Pro TV Románia, szeretlek című műsora pedig beszámolt róla, hogy a három hónap után történt, három óráig tartó találkozó végén a gyerekek sírtak és nem értették, miért nem találkozhatnak a szüleikkel.
Eközben a norvég hatóságok visszatartják információikat, arra hivatkozva, hogy a gyerekek érdeke ezt kívánja. Kerestük az ügyben a norvég nagykövetséget is, ahonnan azt a választ kaptuk: tisztában vannak vele, hogy a gyermekvédelmi eljárás nagy sajtófigyelmet vált ki több országban is. „A norvég hatóságokat a családok és a kiskorúak személyiségi jogainak, valamint a magánélet védelme érdekében szigorú titoktartási kötelezettség köti minden egyes ügyben. Ezzel magyarázható, hogy konkrét gyermekvédelmi esetekről nem találni nyilatkozatokat a norvég sajtóban, és a nagykövetségnek sem áll módjában ez ügyben nyilatkozni.”
Figyelmünkbe ajánlották ugyanakkor a norvég gyermekvédelemmel kapcsolatos hivatalos anyagokat. Az egyik például konkrétan a kisebbségi háttérrel rendelkező gyermekek védelméről szól: a szövegből kiderül, hogy több mint kétszer annyi bevándorló esetében avatkoztak be, és a bevándorló szülők Norvégiában született gyermekeinek esetében is másfélszer magasabb volt a szám, mint a norvégoké. A magas számot azzal igyekeznek magyarázni, hogy a kísérő nélkül érkezett menekült gyerekek is ide tartoznak. Kiderül az is, hogy 2014-ben a „segítséget kapó” gyermekek közül 414 volt orosz, 40 észt, 65 román és 195 litván. A 0–22 éves korcsoport 3,6 százalékánál, 53 088 gyerek esetében avatkoztak be 2014-ben. A cikkben azt is írják, hogy az örökbe adás eszközéhez ritkán nyúlnak, de ennek száma az elmúlt években növekedett, és 2015-ben 65 esetről volt szó. Egy másik cikkben azt állítják, hogy a fizikai vagy lelki erőszak, a rossz bánásmód, szexuális abúzus lehet elégséges ok a gyermek kiszakítására a családból, és vallásos nézetekre alapozva nem lépnek fel a családok ügyeiben. Mint írják, mindig csak a legvégső esetben szakítják ki a gyerekeket otthoni közegükből.
Mindenesetre sajtóhírek szerint a Bodnariu család esetében a „radikálisan keresztény nevelési elvekről” beszéltek, és egy iskolai tanár feljelentése után vették el az öt gyereket. A gyermekek kihallgatásán igazolva látták, hogy fenekelést kaptak, ezért tavaly novemberben elvették őket, még az alig néhány hónapos csecsemőt is. A Hetek szerint kilenc éve éltek biztos egzisztenciával Norvégiában, és a vizsgálat során fizikai vagy másféle bántalmazást, illetve elhanyagoltságot nem állapítottak meg. Marius és Ruth Bodnariu korábban a Román Pünkösdi Egyház árva gyerekekkel foglalkozó missziójában dolgoztak. A Hetek szerint gyerekeik, a 9 éves Eliana és a 7 éves Naomi már azzal felkeltették az iskolában a figyelmet, hogy az otthon tanult bibliai történetekről meséltek. Tanáruk végül feljelentést tett, mondván, nem természetesen viselkednek, és otthon azt mondják nekik, hogy Isten megbünteti a bűnöket. Alig két nap alatt el is vették mind az öt gyereket: Bodnariuék ügyvédje szerint szimpla gyerekrablásnak mondható, ami történt, és valódi vallomástétel, fellebbezési lehetőség vagy jogsegély felkínálása sem történt. A két nagyobbik lány esetében ráadásul a látogatási jogot is megvonták a Hetek szerint. Ráadásul az öt gyereket három különböző helyen helyezték el.
Bár a cikk azt közölte, norvég világi értelmiségiek kiálltak a család mellett, aránytalannak nevezve a történteket, a norvég sajtóban voltak, akik látatlanul is a fanatikus szülőket okolták. Utóbbira nálunk is volt példa: nem nyilvános Facebook-posztokban liberális értelmiségiek hangoztatták, hogy a norvég hatóságok valójában csak azt a gyereket veszik védelembe, akit szükséges, és csak a kelet-európai sztenderdekhez szokott szülők kiáltják ki a norvégokat fasisztáknak. Más azt vetette fel, hogy a kereszténység bűntudatkeltése igenis hatalmas abúzust jelent. Kiállt ugyanakkor a döntés tarthatatlansága mellett Köntös László a Reposzton, illetve Kiss Judit a Krónika online-on.
Az Antena 3 videóinterjút is közölt idén a Bodnariu házaspárral. Ebben a férfi arról beszélt, hogy tudják, hogy Norvégiában nem elfogadott semmifajta fizikai fenyítés, és ezeket kerülték is, de bizonyos szituációban történtek kisebb dolgok. (A riporter a fülhúzást hozta fel példaként, illetve a fenekelés merült még fel.) Ruth Bodnariu a műsorban elmondta, hogy ilyen is csak stresszes helyzetekben fordult elő, amikor például főzött, kezében volt a kisebb gyermek, és közben két másik egymásnak esett.
A román társadalom pedig nem nyugszik: az Adevarul január 21-én számolt be róla, hogy a román parlament mindkét házából közös delegáció utazott Norvégiába, ott pedig találkozott a Sogn og Fjordane megyét kormányzó Anne Karin Hamréval. (A megyében található Redal településen él a pünkösdista pár.) A román képviselők szerint valójában eltúlzott volt a reakció, és nem tükrözte a gyerekek érdekeit. Az ügyben azóta megszólalt Klaus Iohannisz államfő is, és azt mondta, támogatja a román hatóságok erőfeszítéseit.
(A cikk megírásához nyújtott segítségéért köszönet Lukács Csabának.)
